Sziasztok!

Ma 3 éve, hogy elkezdtem írni a blogomat és több mint egy éve csináltam meg hozzá a Bookstagram oldalamat. Ezalatt az idő alatt rengeteget fejlődtem, új bloggereket és bookstagrammereket ismertem meg és sok-sok újítást is bevezettem itt a blogon és a Bookstagram felületemen is. Arra gondoltam, hogy a 3 éves évforduló alkalmából, ebben a bejegyzésben a legnépszerűbb blog és Bookstagram posztjaimat és néhány számomra emlékezetes pillanatot osztok meg veletek.

A legnépszerűbb blogposztjaim

 A legnépszerűbb posztom a Leiner Laura IOV trilógiájáról írt könyvkritikám,  ami szerintem annyira nem is meglepő, hiszen Laurának igen nagy olvasóközönsége van. Ettől függetlenül köszönöm mindenkinek, aki időt szánt arra, hogy elolvassa az én személyes véleményemet a könyvről.

Leiner Laura az egyedi ötleteivel és utánozhatatlan stílusával most sem okozott csalódást az olvasóinak.A történet és a karakterek is remekül ki voltak találva szóval ezt a sorozatot csak szeretni lehet.

A második legkedveltebb bejegyzés ismét egy könyvkritika, amelyet Sarra Manning Londonban bármi megtörténhet című könyvéről írtam.

Az egész éjszakás rohanás nagyon sokszínű volt tele izgalmakkal ,komoly és vicces jelenetekkel egyaránt.

 A harmadik helyen pedig egy olyan blogposzt végzett, amelyet nem egyedül, hanem más bookstagrammerek segítségével írtam meg. A bejegyzésben minden könyvmoly leírta,hogy miért szeret olvasni illetve,hogy mit jelent számára az olvasás. A posztból két rész is készült az első részt ide, a másodikat pedig ide kattintva tekintheted meg.

Itt is köszönöm az összes bookstagrammernek ,hogy segítettek az ötletem megvalósításában!

A posztban gondolataikat kifejtő Bookstagrammerek:

• Ria könyvei
• Addicted to books
• Pesu's books
• Bookmosoly
• Let's read a book
• Könyvek szigete
• Iza's bookland
• Tetovált Könyvmoly
• Books with Ria
• Wandamaci Könyvkuckója
• Könyvmoly blog
• Igazmondó Szigetem
• Bogdán Attila
• Minimalist Books
• Bookworm
• Könyvmolyoknak
• Just one more chapter
• Just read with me
• The Bibliotheqqque
• Vegan with books
• Bianka's treasures
• Edina olvas
• Edmond könyvkuckója
• Lilibrary
• Kitabu.hu

A legkedveltebb Bookstagram képeim ( @konyvrajongo)

 Az eddigi legtöbb kedvelést elért képem ez a kerti függő fotelbe helyezett könyvről készült. Teljesen véletlenül jutott eszembe,hogy ezen a helyen egy remek fotót lehetne készíteni és őszintén szólva mikor megalkottam, elégedett voltam a végeredménnyel.Ennek ellenére nem számítottam ennyi kedvelésre, szóval köszönöm mindenkinek az aktivitását!

A második legtöbb kedvelést elért képem szintén egy a kertemben készült tavaszi fotó lett. Ennek az elkészítése már korántsem volt olyan egyszerű,mint ahogy azt elképzeltem, azonban hosszas próbálkozás után sikerült a fejemben már korábban elképzelt fénykép elkészítése.

Ez a kép nemcsak a második legkedveltebb fotóm lett,hanem a közzétételkor értem el az 500 követőt ,amelynek el sem tudom mondani,mennyire örültem.

A harmadik helyen ez a szívecskés könyves kép végzett, amelynek a fényképezése rengeteg időt vett igénybe. Az elképzeléseim a gyakorlatban elég sok problémába ütköztek de nem adtam fel és végül sikerült megvalósítani az ötletemet.

Legörömtelibb pillanataim a Bookstagrammon

Számomra hatalmas megtiszteltetés volt például az, amikor, Lisa Wingate ,akitől az Elrabolt életek című könyvet olvastam, kommentelt a fotóm alá vagy az,amikor Emma Cooper kedvelte a Dalban mondom el című könyvéről készült fényképemet. Szintén hatalmas öröm volt, amikor Rácz-Stefán Tibor kommentelt az egyik képem alá. Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen méltán sikeres írók valaha is felfedezik az én kis könyves oldalamat és az,hogy még tetszenek is nekik a fotóim, az tényleg nagy öröm.Néhány napja az Alexandra Kiadó is megosztotta a fényképemet ,amire egyáltalán nem számítottam viszont nagyon boldog voltam,hogy ennyire tetszett nekik a kép.Többek között az ilyen dolgok miatt is érdemes volt elkezdeni a blogolást és a bookstagram oldalamat.

Ezalatt a 3 év alatt számos új követőre tettem szert, aminek azért örülök mert ez azt jelenti,hogy ilyen sokan szeretnek olvasni illetve tetszik nekik a tartalom,amit gyártok. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki követi a blogomat illetve a Bookstagram oldalamat!

Szeretettel és köszönettel,

Könyvrajongó

Egy ​szívszaggató levél.
Egy külvilágtól elzárt lányanya. Egy megoldandó rejtély. 1956. Amikor Ivy Jenkins terhes lesz, családja a megesett lányok számára fenntartott rideg és kegyetlen St. Margaret anyaotthonba küldi, hogy elrejtse a világ szeme elől szégyenét. Kislányát akarata ellenére örökbe adják, és ezt Ivy soha nem fogja tudni kiheverni. Napjainkban. Samantha Harper újságíró úgy érzi, a végkimerülés határára került. Amikor azonban rábukkan egy levélre a múltból, annak tartalma mélységesen megérinti. Egy fiatal lányanya sorait olvassa, aki azért könyörög szerelmének, hogy mentse meg, mielőtt túl késő lenne. Sam kutatni kezd a tragikus történet után, és felfedezi, hogy számtalan megmagyarázhatatlan haláleset kapcsolódik a fiatal lányhoz és gyermekéhez. Miután a St. Margaret anyaotthon épületét lebontásra ítélik, Samnek néhány órája marad, hogy összeillessze a hatvan évvel azelőtti kirakós darabkáit, mielőtt az igazság végleg feledésbe merülne. Az igazság kifürkészhetetlen útjai ráadásul a saját családja felé vezetnek… Emily Gunnis, a világhírű bestsellerszerző, Penny Vincenzi lánya első regényével édesanyjához méltó, megrendítő és elgondolkodtató.

Sziasztok!

Ezután a könyv után nagyon nehéz "megszólalni",hiszen egy olyan történetet ismerhettem meg,amely mély nyomot hagyott bennem.Folyamatosan a St.Margaretben történt dolgok jártak a fejemben és számtalanszor előfordult,hogy letettem a könyvet és csak bámultam a semmibe.Láttam magam előtt a jelenteket és beleképzeltem magam a szereplők helyzetébe.

Emily Gunnistól ez volt az első könyvem és imádtam a stílusát.Egyrészt,eszméletlenül jól leírta a szereplők érzéseit,gondolatait (különösen Ivy-ét) ,másrészt pedig annyira részletesen bemutatta a helyszíneket,hogy  kristálytisztán láttam magam előtt mindent és szinte hallottam minden apró hanghatást.Azonban az,hogy valaki,hogy tud egy ilyen lehengerlő,érzelemdús, izgalmas de ugyanakkor szívszaggató történetet megalkotni,az számomra és szerintem még sok olvasó számára is,rejtély marad.

A legtöbb ablak,ami mellett a mosoda felé elhaladt,törött volt,keretei megrepedve és megvetemedve,a festék pedig afféle koromhoz hasonlóan pöndörödött le róluk.Az egész házat belengte a korhadó fa szaga.

A fiatal újságíró ,Sam ,akivel együtt nyomozhatunk , igazán szimpatikus volt.Egyszerre próbált jó anya, segítőkész unoka és sikeres újságíró lenni ,miközben egy hatvan évvel azelőtti lány történetét próbálta megfejteni.Nagyon talpraesett lány volt,aki minden úton módon ki akarta deríteni a történteket és mindent,de tényleg mindent elintézett magának.

A másik karakter,akit nagyon megszerettem és a szívembe zártam,az természetesen Ivy Jenkins volt.Szörnyű sors jutott neki és bár szerelmével hibát követtek el, a lány nem ilyen életet érdemelt volna.Ivy kétségbeesett levelei szívszaggatóak voltak és be kell valljam, engem nagyon megérintettek.

-De ugye nem használod fel őket a munkádhoz?

Sam hezitált.Soha nem hazudott még a nagyinak,de végül is nem feltétlenül a munkájához használja őket;saját célból kutat.

-Nem ,csak egyszerűen azt gondolom,hogy érdekes.

-Ki? - kérdezte nagyi.

-A lány a levélből. - válaszolta Sam.

A rendkívül szövevényes és kiszámíthatatlan cselekmény két idősíkon futott és először azt gondoltam,hogy nehezen követhető lesz azonban később egyáltalán nem volt gond ezzel.Rögtön az első oldalak után tengernyi megválaszolatlan kérdés fogalmazódott meg bennem és nagyon kíváncsivá tett a Sam által megtalált levél.Minél több levelet olvastam el,annál inkább meghökkentem Ivy történetén,amely a St.Margaretben zajlott.

Egy 1961-ben bezárt anyaotthon Íroszágban

Ez az intézmény,ahogy a fülszövegben is olvashatjátok,egy, a fiatalon megesett lányok számára fenntartott anyaotthon.Ami az épület falai között történik,arról csakis a bennfentesek tudnak, senki más.Ivy leveleiben viszont betekintést nyerhetünk az itt élő megesett lányok mindennapjaiba,amit úgy jellemeznék,hogy a földi pokol.Szigorú szabályok és embertelenül sok munka.Nem számít,hogy ki hány hónapos terhes,sem az,hogy ki,hogy érzi magát.Kivétel nélkül mindenkinek dolgoznia kell.Bebizonyosodott,hogy az emberi kegyetlenség határtalan és,hogy rengeteg olyan ember létezik,aki csak a saját javait nézi és az számára az első,hogy neki miből lesz a legtöbb profit.

Ami számomra a legmeghökkentőbb volt,az pedig az,hogy bár a St.Margaret története fikció, régebben számos anyaotthon létezett,ahol úgy folyt az élet,ahogy azt a könyvben Emily leírja.A poszt végén ezzel kapcsolatos cikkeket és egy weboldalt találhattok,azonban vigyázzatok mert SPOILERT tartalmaznak.

Apácák a gyerekekkel

Annak,aki most el fogja olvasni a könyvet,csak annyit mondanék,hogy egy olyan történetbe kezd bele,amire mindig emlékezni fog és garantáltan nem fogja tudni letenni. :)

Mindenkinek jó olvasást kívánok!Vigyázzatok Magatokra!

Szeretettel,Könyvrajongó

FIGYELEM! A TOVÁBB GOMB ALATTI LINKEK SPOILERT TARTALMAZNAK!

Az ​élet egyetlen szívdobbanással kezdődik, és ugyanúgy is ér véget: mindnyájunknak egyéni lüktetése, saját dallama van.
Ha Melody kocsijából aznap nem fogy ki a fagyálló, talán nem is csúszik el a jégen, és nem szenved fejsérülést. És nem is fakad dalra a sérülés egyik komplikációjaként, valahányszor feszült lelkiállapotba kerül. Például biztosan nem adja elő az I Bet You Look Good on the Dancefloort az iskolában, a fia szülői értekezletén. Ha Dev aznap nem vitte volna el a gyerekeket az állatkertbe, nem szenvednek balesetet. Flynn és Rose nem maradnak apa nélkül. És Dev élete szerelmének sem törik apró darabokra a szíve. Ha azonban nem akadtak volna rá annak az eltűnt személynek az adatlapjára, talán sosem utaznak el Cornwallba, hogy a legvalószínűtlenebb helyszínen végre megtapasztalhassák, mit is jelent összetartozni. Jojo Moyes, Cecelia Ahern és Marian Keyes rajongói bizonyára Emma Cooper regényét, a Dalban mondom el…-t is örömmel olvassák majd: kacagtatóan szellemes, ugyanakkor szívszorító történet szeretetről, veszteségről és újrakezdésről.

Sziasztok!

Ma fejeztem be Emma Cooper Dalban mondom el című könyvét és mint minden könyv elolvasása után, most is egy blogposztban írom le róla a véleményemet.

Tudtam,hogy nem egy könnyed olvasmányba fogtam bele azonban nem számítottam ekkora fordulatokra és arra sem,hogy egy érzelmileg rendkívül megterhelő történetet ismerek majd meg.Engem sajnos (vagy nem sajnos) nagyon megviselt ez a könyv és képtelen lennék újra elolvasni mert számomra nagyon nehezen dolgozható fel a történet.El tudom képzelni,hogy ez most mennyire negatív képet fest a könyvről, azonban nem azt mondom ,hogy nem tetszett.

Ahogyan Emma Cooper leírta a történetet ,az zseniális volt.Gyönyörűen megfogalmazta nemcsak az érzelmeket,hanem az emberek mozdulatait és gesztusait.Egyszerű történéseket olyan részletességgel és olyan választékosan mutatott be,hogy az elképesztő.Rengeteget nosztalgiáztak a szereplők és ezek a visszaemlékezések valahol könnyfakasztóak és szeretetteljesek, valahol pedig humorosabbak voltak.

Ennek ellenére követtem szikár alakját a közelmúltbeli "Művészeti hét" produktumaival ,valamint az iskola atletikus ,szeplős büszkeségeinek bekeretezett képeivel telezsúfolt folyosón ,amíg a sarkon befordulva az igazgatói iroda elé nem értünk.

Cornwall

A könyv első felében nem volt olyan eseménydús a cselekmény mint a második felében.Az elején a család baleset megtörténte utáni életét illetve a családtagokat és az érzelmeiket írta le, amit igazán hasznosnak találtam hiszen így egy kicsit jobban megismerhettem a szereplőket.A fentebb említett nosztalgiázások a könyv teljes egészében jelen voltak, ami még meghatóbbá tette a történetet.

A karakterek hihetetlenül szerethetőek és szimpatikusak voltak.Mindenben támogatták,segítették egymást és egymás iránti szeretetük átsegítette őket a nehéz időszakokon.Bár sokszor előfordult,hogy teljesen kifordultak önmagukból a megpróbáltatások miatt, azonban mindig megtalálták a pozitív dolgokat az életükben és szerintem ez volt a legpéldaértékűbb a viselkedésükben.

Szemed színe pontosan egyezett a benne tükröződő szárnyacskák zöldjével, smaragdkönnyeid lágyan peregtek a hajadra,válladra.A körülötted ragyogó zöld kavalkád tökéletes, szinte éteri ellenpontja volt a ruhád élénkvörösének.

 A könyv fő üzenete számomra az volt,hogy a legnehezebb időkben is tartsunk ki és próbáljuk meg minden helyzetnek a jó oldalát meglátni.A szereplőket számos csapás érte és megannyi bonyodalom kísérte életüket azonban mindig felálltak.

Általában itt a kritika végén szoktam mondani ,hogy mindenkinek ajánlom a könyvet,kezdjetek bele és olvassátok el bátran.Most azonban nem vagyok benne biztos,hogy ez tényleg mindenkinek tetszene.Ez attól függ, hogy ki, mennyire érzékeny bár szerintem a történet annyira megható,szomorú és szívszaggató,hogy bárkinek könnyeket tud csalni a szemébe.

További szép napot,Mindenkinek!

Könyvrajongó

Ha a könyvkritikák mellett könyves képeket is szeretnél látni akkor kövess Instagrammon is!

(A képre kattintva megteheted!)

 Sziasztok!

 Ma elhoztam Nektek a Miért a legszórakoztatóbb hobbi az olvasás? második részét.Most 10 könyvmoly fog nektek beszámolni arról,hogy mit jelent nekik az olvasás és ,hogy minek vagy kinek hatására kezdtek el olvasni.

Természetesen ők is mindannyian Bookstagrammerek ,szóval a nevükre kattintva már láthatjátok is az oldalukat!

Még az első Cassandra Clare könyves posztomnál kifejtettem,hogy mi miatt kezdtem el olvasni így azt nem szeretném kifejteni.

Őszintén szólva, nekem az olvasás egy búvóhely.Álmodozó típus vagyok és úgy érzem,hogy ez a világ túl kicsi,túl kevés nekem viszont egy-egy történet, egy-egy univerzum teljesen magába tud szippantani.Az olvasás világának a határa pedig a képzeletem,amit ha szeretnék lehet végtelen is.

Olyan helyekre juthatok el,olyan személyiségeket ismerhetek meg,amelyeket ebben a világban nagy valószínűséggel nem tudnék megtenni.Az olvasás remek búvóhely az unalmas vagy éppen kemény valóság elől illetve segít átélni és túlélni is.

Könyvmolyoknak

Én elsősorban azért szeretek olvasni mert számomra varázslatos dolog a saját életem mellett még száz életet átélni.Az olvasás el tudja feledtetni velem a nap fáradalmait és egy igazán jó könyv fel is tud vidítani ha rossz hangulatom van.

Az első könyv,amit úgy olvastam el,hogy én akartam elolvasni és nem mások erőltették (kötelező olvasmányok) az Jamie McGuire-től Az őrző című könyv volt.

Emlékszem akkor még nem saját magam miatt mentem a könyvesboltba hanem a barátnőim miatt.Járkáltam a sorok között és egyszerűen úgy megragadott a borítója,hogy elolvastam a hátulját.Mit is mondhatnék... teljesen elvarázsolt.Azóta a könyv óta imádok olvasni. :)

Just one more chapter

Bár általánosban a kötelező olvasmányokat nagyon szerettem , nem éreztem azt,hogy könyveket vásároljak és rendszeresen olvassak.Így néha olvasgattam e-könyvben vagy épp ha megvolt egy-egy könyv az egyik ismerősömnek,ami érdekelt, de magamnak nem vettem egy darabot sem.

Aztán tavaly augusztusban valahogy mégis megjött a kedvem hozzá és a legjobb barátnőm is bátorított, így megvettem az első könyveimet.Emlékszem,hogy az első Vi Keeland Egomániás című könyve volt illetve ezzel együtt vettem meg Leiner Laurától a Bexi sorozat pár részét is.

Szóval engem igazából bátorítottak az olvasásra,ami miatt nagyon hálás vagyok ennek az illetőnek és mindenkinek olyan barátot kívánok,akivel le tud ülni és néma csendben olvasni.

Just read with me

Ami azt illeti egy jól megírt könyv és az olvasás olyan számomra mint egy elengedhetetlen barát ,akitől nem tudok megválni és ha mégis szünetelünk,akkor a érzem a hiányát.Mindez azért van mert sosem hagyott egyedül.Együtt nevettünk,sírtunk,szomorkodtunk,szorongtunk és kíváncsiskodtunk.A magányom sem volt nevezhető magánynak az olvasással.Csak belelapoztam egy könyvbe,beszippantottam az illatát és nekiláttam az időutazásnak.

Velem Jane Austen művei szerettették meg ezt a csodát: az olvasást.A írónő által alkotott világ, a karakterek, a helyzetek felkeltették poros elmém kíváncsiságát.feltettem magamnak a kérdést :Ha egy pár könyv ennyire lenyűgözött,akkor mit tehetne velem egy egész könyvtár?

Sokan nem szeretnek olvasni,sokan erőltetettnek nevezik majd a szavaimat,de egyszerűen még ha túlzás is,nem tudom szóval kifejezni,hogy mit jelent mindez számomra.

"Nincs olyan,aki ne szeretne olvasni,egy pindurka érdeklődés mindenkiben van.csak nem bukkant rá a megfelelő történetbombára,könyvre."  Yasi

The Bibliotheqqque

 Ahogy a legtöbb könyvszerető ember számára,az olvasás nekem is sok mindent jelent.Első körben talán a kikapcsolódást mondanám.Akármilyen nehéz napom,időszakom van, egy jó könyv teljesen meg tud nyugtatni,belemerülök az olvasásba és kikapcsolok.Az olvasásból ,új történetek,emberek,világok megismeréséből már nagyon sokszor inspirálódtam.Szeretem megismerni a különböző írók stílusát.Minden könyv egyedi és van ,hogy egy-egy sztori nem tetszik, nem az én ízlésem,de még akkor is valami plusszal jövök ki az olvasásból.

Több regény is van,ami a teljes világnézetemen változtatott.Kicsi koromtól kezdve nagy szerepe van az olvasásnak a személyiségem alakítgatásában.Mint egy szivacs,úgy szívtam magamba a sok újdonságot.Nincs olyan könyv,amire azt mondanám,hogy miatta szerettem meg az olvasást.Persze én is mesekönyvekkel kezdtem,aztán folyamatosan a korszakomhoz igazodva változtak az olvasmányaim is.

Viszont én inkább személyekhez kötöm az olvasás megszeretését.Elsősorban a nagymamám és az anyukám miatt kezdtem el olvasni.Mindketten nagy könyvmolyok és nekem is sokat olvastak kiskoromban és ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Szóval ösztönzésre már nem igazán volt szükségem, de nagy megkönnyebbülés volt később,hogy a barátaim többsége is nagy könyvmoly.Bár a baráti köröm átalakult ,ez azóta is így van.Úgy tűnik a könyvmolyok vonzzák egymást! :)

Gyors összegzésként tehát : nekem az olvasás csupa jó dolgot jelent.Nyugalmat,biztonságot,tudást,családot,barátokat,szeretetet és még sorolhatnám.

Vegan with books

Mit jelent a számomra az olvasás?

Átélni a történelmet, úgy ahogy Edith Eva Eger leírta. Beleszeretni egy olyan fiúba, aki észre
sem vesz, mint ahogy Fern tette az Arctalan szerelemben. Látni az ikertornyok összeomlását,
megtapasztalni ahogy a világ kifordul önmagából, mindezt A fény, amit elvesztettünk című
könyv olvasásakor éltem meg. Bejártam a lápot is, mint ahogy azt tette Kya, Ahol a folyami
rákok énekelnek című könyvben. Büszkévé és könyvimádóvá váltam, bálokra jártam és
átéreztem Elisabeth érzéseit, mennyire felkavaró, hogy az élete azon múlik melyik férfi veszi
el a Büszkeség és balítéletben. Beleláthattam mennyire nehéz is first lady-nek lenni, hála
Michelle Obama Így lettem című könyvének. A tizennégy karátos autó című könyv
olvasásakor rájöttem, hogy bárhogy is vezessem az autómat Gorcsev Ivánnál csak jobb
lehetek. Még jobban beleszerettem a színházba, hála Róbert Katalin 6 hét a világ című
könyvének. Szabó Magda Megmaradt Szobotka című könyvének olvasásakor megtudtam nem
csak a filmvásznon létezik sírig és talán még azon túl is tartó szerelem. És végül átéltem a
görög mítoszok világát Madelin Miller Kirké című könyvének olvasásakor.

Ahogy George R. R. Martin írta „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az
ember, aki nem olvas, csak egyet.”

Az olvasás számomra kalandot jelent. Fantázia birodalmába tekinthetek bele, vagy a
történelmet élhetem át. Egyszer a szereplőkkel sírok együtt, másszor rajtuk nevetek.
Történeteket ismerek meg a könyvek által, olyan történeteket, amiktől jóval többnek érzem
magam.

Bianka's treasures

Ahol felnőttem, ott rengeteg könyv volt a nappaliban. Anyukám sok-sok könyve, amiket mind olvasott. Már öt évesen megtanultam olvasni, és elég hamar ráéreztem az ízére, és többek között arról a hatalmas könyvespolcról szemezgettem, mert érdekelt, hogy mit olvasnak a felnőttek. Többnyire a kötelezőket is szerettem.

Nem emlékszem, hogy mi volt az első olvasmányom vagy hogy mit szerettem először, de a Kincskereső Kisködmönre emlékszem, hogy megfogott. Gyerekként nagyon vegyesen olvastam, de anyám hatására sok orvosi krimi és horror/thriller is megfordult a kezeim között. Ez nagyjából 13-14 évesen vett egy éles kanyart, amikor a Magyar Könyvklub katalógusából megrendeltem Kathleen E. Woodiwiss: Láng és liliom című könyvét, mert nagyon megszerettem általa a romantikus zsánert, és mondhatjuk, hogy itt is ragadtam.

Azért szeretek olvasni, mert kikapcsol, új dimenziókat tár fel, és sok esetben hasznos is (nagyon sok pszichológiai témájú könyvet olvasok).

Edina olvas

Volt idő, mikor a könyvek nyújtották számomra a legnagyobb támaszt. Segítettek a legnehezebb időkben, utat mutattak és ami a számomra a legfontosabb, hogy elvezettek önmagam megismeréséhez és a világ sokkal tágabban látásához, ha akkor nem kerül a kezembe annyi tárgy közül pont a könyv, lehet nem lennék most az az ember, aki vagyok.

Azért szeretek olvasni, mert teljesen megváltoztat, minden könyv után egy új ember leszek, egy új történet ismerek meg, új érzéseket érezhetek át, új perspektívából láthatom a világot.

Edmond könyvkuckója

Nemrég, négy napja kezdtem el a bookstagramos oldalamat!

December tájékán láttam néhány bookstás posztot. Akkor még nem gondoltam volna, hogy csináljak saját oldalt, viszont egyre több oldalt követtem be mostanáig és nagyon megtetszett az egész Bookstának a hangulata, az emberek, és a gyönyörű képeik! Ezek hatására kezdtem el idén egyre több könyvet olvasni. Majd jött az a szokás, hogy szívesen lefotóztam azokat a könyveket, amiket befejeztem éppen... Viszont a saját oldalamat nem akartam elárasztani hirtelen csak könyves képekkel, ezért nagy nehezen, de eldöntöttem, hogy elkezdem a saját bookstagrammomat.

Nem fogok hazudni, hogy ez az egyik legjobb döntésem volt! Nagyon sok kedves emberrel beszélgettem, és mindenki pozitív itt! Már többet nézem ezt az Instámat mint a rendeset! Ha csak ki akarok szakadni a valóságból, és lenyugodni kicsit, akkor ide jövök fel, hogy lássam az új képeket és feltöltődjek! Az egész Bookstagram közösség nagyon összetartó, pozitív és segítőkész!

Lilibrary

Már akkor imádtam a könyveket, amikor még olvasni sem tudtam!

Betéve tudtam Gazdag Erzsi verseit, rajongtam Mosó Masáért és Gőgös Gúnár Gedeonért!
Amint megtanultam olvasni, már nem volt megállás, faltam a könyveket. Stréber módon elolvastam az iskolai kötelezőket, mellette Verne Gyula könyveit, s számtalan más ifjúsági könyvet.
Később is megmaradt a rajongásom, soha nem múlt el nap olvasás nélkül. Olvasok ha szomorú vagyok, olvasok ha boldog.

Az életem része, nem is tudnám máshogy elképzelni.
Számomra ez nem csupán hobbi, hanem egy életforma, létszükséglet.

Kitabu.hu

Remélem tetszett Nektek ez a rész is és,hogy tudtam inspirálni néhány gyermeket és felnőttet az olvasásra!

Szeretettel,

Könyvrajongó

 Sziasztok!

Mint tudjátok, a blogom és a Bookstagram oldalam is az olvasás népszerűsítésének céljából jött létre.Ebben a posztban Bookstagrammerek mesélnek arról,hogy ők minek vagy kinek hatására kezdtek el olvasni illetve,hogy mit jelentenek nekik a könyvek.Véleményem szerint csodás gondolatokat  írt mindenki és nagyszerűen megfogalmazta az olvasás lényegét.El kell mondjam,hogy igazán megható történeteket ismerhettem meg,amelyek remekül lefestik az ember és a könyv kapcsolatát.

 (Ha a Bookstagrammerek neveire kattintotok akkor meg tudjátok nézni az oldalukat is :) )

Általános iskolás koromban nem igazán szerettem olvasni, a sok kötelező - a sok akkor még számomra nehéz kifejezés - valahogy inkább csak az ellenkezőjét váltotta ki belőlem, nem szerettem olvasni.

Volt pár Pony Clubos könyvem,amelyekkel próbálkoztam,de igazán egyiket sem fejeztem be.

Aztán kilencedikes koromban - is - nagyon sokat voltam egyedül és magányos voltam.Mármint olyan értelemben,hogy nem volt sok barátom  és velem senki sem várta meg a buszt, volt ,hogy két vagy három órákat vártam egyedül mert velem senki sem maradt ott.Reggel a buszom már hét órára beért - az oktatás pedig 8 órakor kezdődött - ilyenkor még rajtam kívül senki más nem igen volt az iskolában.Így hát plusz egy órát egyedül,magányosan töltöttem.

Ekkortájt jelent meg Leiner Laura új könyve , a Késtél és ezt kértem az anyukámtól, azt hiszem karácsonyra.De amíg nem kaptam meg  vagy már elolvastam és esetleg várni kellett a folytatásra a barátnőm ajánlott egy könyvet,amit imádtam.Ez volt a The DUFF.Ezután már elkezdtem keresgélni magamnak könyveket.

Többé már nem éreztem magam magányosnak mert már nem voltam egyedül.Ott volt nekem a könyv, teljes valójában.A történetek, az izgalmak ,a tanulságok, a barátok.Azóta olvasok.Ez hat éve történt viszont igazán sokat csak az utóbbi 3 évben olvastam és nagyom boldog vagyok emiatt.

Számomra az olvasás azt jelenti ,hogy valakire mindig számíthatok, valaki mindig ott van Nekem.Néha elmenekülhetek egy másik világba ,egy másik városba ha túl sok lenne a valóság.

Rengeteg mindent tanultam már a könyvektől.Például azt,hogy kik az igaz barátok,vagy mit éreznek azok,akik valami traumát éltek át.Azt is megtanultam,hogy hiába hallok valakiről valamit, az csak pletyka és valójában lehet,hogy valami sokkal komolyabb áll a háttérben.

Továbbá, az olvasás óta sokkal jobb a helyesírásom és szebb a beszédem is!

 

Ria Könyvei

 

 Körülbelül 10 éves koromig hallani sem akartam a könyvekről.Aztán a kezembe nyomták a Harry Potter sorozat első részét.Onnantól kezdve az olvasás az életem része lett és nem tudnám elképzelni nélküle a napjaimat.Hihetetlenül sokat jelent nekem,ha egy rossz nap után este,egy meleg teával olvasgatok pár oldal Nicholas Sparksot ,aki időközben a kedvenc írómmá vált.

Fontosnak tartom,hogy a mai fiatalság is olvasson mert úgy veszem észre,hogy eléggé hajlunk az online élet felé pedig szerintem a legjobb dolog beleszagolni egy antik könyve vagy éppen egy vadiújba.

Az olvasás a mindenem és hálás vagyok az íróknak,írónőknek,akik ilyen csodás könyvekkel árasztanak el bennünket.

Megemlíteném pár nagy kedvencemet,úgy gondolom érdemes elolvasni pár könyvüket; Nicholas Sparks,Lakatos Levente, Leiner Laura , John Green, J.K. Rowling, Böszörményi Gyula,Darren Shan és még sorolhatnám, de ők szeretették meg velem az olvasást,ami az életem.

Addicted to books

 Általános iskolás korom óta olvasok rendszeresen és nagyon szeretek olvasni.Az első,amire emlékszem,hogy magamtól elolvastam,az a Kincskereső kisködmön volt,ami bár kötelező volt,de én már suliidőben elolvastam még a nyár kezdete előtt.Viszont ha megkérdezik ,hogy mi szerettette meg velem az olvasást akkor a Szent Johanna Gimit szoktam mondani Leiner Laurától mert onantól aztán tényleg nem volt megállás.

Állandóan jártam a suli könyvtárába és mindig hoztam ki valamilyen könyvet.Számomra nagyon fontosa az olvasás!Nagyon különleges hobbinak tartom de lehet,hogy ez nem is hobbi,inkább egy életérzés.Boldoggá tesz,hasznos időtöltés és még a szókincsedet is fejleszti.

Gazdaggá tesz!

Különleges világokba kalauzol el!Más országokba!

Lehetsz varázsló,vámpír,farkas bármi.Ha ember vagy akkor is izgalmas kalandokban vehetsz részt.

Ez szerelem!Könyv,szerelem,olvasás,szerelem!

Pesu's books

Amikor ki szeretném zárni a külvilágot,mindig a könyveimbe temetkezem.ha nem olvasnék akkor hiányozna egy darab belőlem mert az olvasás kiegészít és pozitív látásmódot ad a sötét időkben.

Az első nagyobb könyvélményem, mint sokunknak, nekem is a Harry Potter volt.Teljesen magával rántott a mágia világa és ez vezetett későbbi fantasy olvasmányaimhoz is.

Bookmosoly

Azért szeretek olvasni mert a könyvek által különböző életeket élhetek meg ,különböző világokat ismerhetek meg így ez a legszórakoztatóbb hobbi.Kikapcsol de közben izgalommal is tölt el,amikor olvasok.Persze azonkívül ,hogy szórakoztat,sok történetből tanulhatunk is.

Régen egyáltalán nem szerettem olvasni aztán rájöttem,hogy azért mert nem a megfelelő könyv került a kezembe.Most már el sem tudom képzelni úgy a mindennapjaimat,hogy 1-2 óra olvasás ne férne bele.

Let's read a book

 

Azóta szeretek olvasni,amióta megtanultam.Azért szeretem mert kiszakít a hétköznapokból!

Könyvek Szigete

Őszintén szólva,amióta az eszemet tudom, szeretem a könyveket.Anyukám és Keresztmamám (ő velünk lakott)valamint a nagymamám is nyáron babakorom óta, minden este olvastak nekem mesét.Szóval mindig is imádtam a könyveket.

Miután megtanultam olvasni, szerettem,hogy a saját képzeletem,hangom után varázsolhatom a történeteket.Nekem a könyvek menedéket nyújtanak mint szerintem minden könyvmolynak.A könyvek nem hagyják elfelejteni ,hogy Keresztmamám mennyire szeretett engem.Már 2 éve,hogy nincs velünk és minden egyes könyv után tudom,hogy neki is tetszett volna és büszke lenne rám,hogy ezt is elolvastam.

Tehát a könyvek nekem az otthont,emléket és talán magát a Keresztmamát is jelentik.

Iza's bookland

 Ha jól emlékszem még anno az ősidőkben,általánosban kezdtem az osztálytársnőimmel a sulink melletti könyvtárba járni.Ott találtam rá Leiner Laurától A Szent Johanna gimi első részére és onnantól kezdve könyvmoly sorsom megpecsételődött.

Én személy szerint azért szeretek olvasni mert olyankor kikapcsol a világ ,csak a sztori fut a lelki szemeim előtt és teljesen bele tudom magam élni és azt érzem,amit a karakter(ek).

Nekem az olvasás az ultimate chill! :)

Tetovált Könyvmoly

Az olvasás egész kicsi korom óta fontos részét képezi az életemnek.Szeretek olvasni mert ezáltal eljuthatok olyan helyekre  és olyan korokba,ahova már másként nem tudnék.

Velem olyan könyvek szerettették meg az olvasást mint a Harry Potter sorozat vagy Agatha Christine krimijei de a mai napig nagyon sok zsánerből válogatok és szívesen olvasok mindenfélét.

Emlékszem, a legelső könyv,amit önállóan olvastam,az egy Grimm testvérek válogatás volt,amit nagyon élveztem és nagyon büszke voltam magamra miközben hangosan felolvastam belőle a plüsseimnek.

Mivel van egy két és féléves  kislányom ezért fontosnak tartom a szülők szerepét az olvasóvá nevelésben.Ha a gyerek látja,hogy a szülő maga is olvas,akkor ő is szívesebben fog majd könyvet a kezébe.

Books with Ria

Nekem az olvasást leginkább George R. R. Martin idézete írja le a legjobban:

       "Az olvasó ezernyi életet megél mielőtt meghal.Az az ember,aki nem olvas,csak egyet."

A könyvek számomra különböző ajtók,mind-mind egy-egy új világba vezetnek.Nagyon élvezem ezeket az új világokat felfedezni és új világlátásokkal gazdagodni.

Velem az olvasást A Két Lotti és A Pál utcai fiúk szeretették meg.

Wandamaci Könyvkuckója

6 éve belecsöppentem egy könyvmoly társaságba,majd ők motiváltak,hogy kezdjek el olvasni.Az első könyvre sajnos már nem emlékszem,hogy mi volt ponrtosan,de Colleen Hoover Szívcsapása indított el a könyvmollyá válás útján és azóta rendszeresen olvasok.

Klisé vagy sem,az olvasás segít kiszakadni a valóságból,a hétköznapokból és ide menekülök egy rossz nap után vagy pont ellenkezőleg.Együtt örülök a szereplőkkel.A könyvek által megismerhetem,hogy az adott író,hogyan látja a világot,mit gondol egy témáról vagy miket tapasztalt azokkal kapcsolatban.

Általánosságban a könyvillat, a lapozás élménye is sokat számít nekem és többségében ezért olvasok papír alapú könyveket.

Könyvmoly Blog

 Általános iskolában a kötelező olvasmányok eléggé megutáltatták velem a könyveket aztán nagyjából hét éve a kezembe nyomták Jay Asher - Tizenhárom okom volt című regényét,melynek köszönhetően elkezdtem könyvtárba majd könyvesboltba járni.Onnantól nem volt megállás.

Az unalmas tanórákon a könyvekhez nyúltam és az osztálytársaimmal sem igazán jöttem ki így szünetekben is inkább olvastam.A könyvek a menedékemmé váltak.Annyira beszippantottak,hogy iskola helyett kiültem a parkba és kiolvastam naponta egy könyvet.(Ennek ellenére sikeres érettségit tettem,de ezt a példát senki ne kövesse!)

Azóta is az életemnek szerves részét képezik a könyvek.Általuk sokkal jobb lett a képzelőerőm,tágabb a szókincsem.Olyan helyekre is eljuthatok,ahova egyébként lehet,hogy soha nem lesz alkalmam.Úgy érezhetem,mintha én is egy remek sztori részese lennék és a szereplőkkel együtt élhetném át a boldogságot vagy éppen a kudarcot.

Minden elolvasott könyv,oldal,betű hozzám adott egy keveset és gazdagabb lettem tőle.

Igazmondó Szigetem

Számomra a könyv,ami megszerettette velem az olvasást,az a Harry Potter és a bölcsek köve volt.

Nagyon szeretek olvasni és ez számomra megnyugvást jelent.Roppantmód csípem az izgalmasabbnál izgalmasabb könyveket és ahogy George R. R. Martin mondta "Egy olvasó ezernyi életet megél ,mielőtt meghal.Az,az ember,aki nem olvas, csak egyet."

Bogdán Attila

 Az olvasás egy olyan elfoglaltságom,ami bár klisének tűnik de valóban a menedékem.Menedékem a stressz,a szorongás és a mindennapok elől.

Szerintem rendkívül fontos megtalálnunk azt a hobbit,vagy esetleg munkát,amiben elfeledkezhetünk magunkról.Ezzel nem azt szeretném támogatni,hogy söpörjük a szőnyeg alá a problémáinkat és hanyagoljunk minden feladatot,inkább csak azt,hogy ápoljuk a lelki békénket is.Legalábbis számomra ez egy nagyon fontos szempont hiszen egy ilyen hobbi nélkül gyakorlatilag már megőrültem volna.

Azt szeretem az olvasásban,hogy lehetek bármi.Már voltam detektív,forradalmi menekült,varázserővel bíró élőlény és még megannyi más személy.Kiszabadulhatok a saját valóságomból ,ami néha bizony nyers és fullasztó tud lenni.Tanulhatom,más nézőpontból ismerhetek meg helyzeteket és más perspektívákon keresztül érthetek meg összefüggéseket.

Minimalist Books

Azért szeretek olvasni mert ez adja számomra a legnagyobb kikapcsolódást.Azért fontos szerintem az olvasás mert sok történetet megélhetsz,szórakozhatsz,sírhatsz,bűnügyet oldhatsz meg.Ez attól függ,hogy milyen műfejt szeretsz én személy szerint mindenféle műfajt szeretek.

Az olvasás a kreativitásodat is fejleszti hiszen a fantáziádra van bízva mindaz,amit olvasol.A helyesírási és fogalmazási problémák mellett kulturális ismereteket is ad.

A könyv pedig,ami megszerettette velem az olvasást az Anne L. Green A remény hajnal című könyve volt.

Bookworm

 Remélem tetszett Nektek ez az új típusú blogposzt és tudtam néhány remek Bookstagram oldalt ajánlani! :)

Vigyázzatok Magatokra!

Könyvrajongó

(a képre kattintva láthatjátok az én Bookstagram oldalamat is)