Egy szívszaggató levél.
Egy külvilágtól elzárt lányanya. Egy megoldandó rejtély. 1956. Amikor Ivy Jenkins terhes lesz, családja a megesett lányok számára fenntartott rideg és kegyetlen St. Margaret anyaotthonba küldi, hogy elrejtse a világ szeme elől szégyenét. Kislányát akarata ellenére örökbe adják, és ezt Ivy soha nem fogja tudni kiheverni. Napjainkban. Samantha Harper újságíró úgy érzi, a végkimerülés határára került. Amikor azonban rábukkan egy levélre a múltból, annak tartalma mélységesen megérinti. Egy fiatal lányanya sorait olvassa, aki azért könyörög szerelmének, hogy mentse meg, mielőtt túl késő lenne. Sam kutatni kezd a tragikus történet után, és felfedezi, hogy számtalan megmagyarázhatatlan haláleset kapcsolódik a fiatal lányhoz és gyermekéhez. Miután a St. Margaret anyaotthon épületét lebontásra ítélik, Samnek néhány órája marad, hogy összeillessze a hatvan évvel azelőtti kirakós darabkáit, mielőtt az igazság végleg feledésbe merülne. Az igazság kifürkészhetetlen útjai ráadásul a saját családja felé vezetnek… Emily Gunnis, a világhírű bestsellerszerző, Penny Vincenzi lánya első regényével édesanyjához méltó, megrendítő és elgondolkodtató.
Sziasztok!
Ezután a könyv után nagyon nehéz "megszólalni",hiszen egy olyan történetet ismerhettem meg,amely mély nyomot hagyott bennem.Folyamatosan a St.Margaretben történt dolgok jártak a fejemben és számtalanszor előfordult,hogy letettem a könyvet és csak bámultam a semmibe.Láttam magam előtt a jelenteket és beleképzeltem magam a szereplők helyzetébe.
Emily Gunnistól ez volt az első könyvem és imádtam a stílusát.Egyrészt,eszméletlenül jól leírta a szereplők érzéseit,gondolatait (különösen Ivy-ét) ,másrészt pedig annyira részletesen bemutatta a helyszíneket,hogy kristálytisztán láttam magam előtt mindent és szinte hallottam minden apró hanghatást.Azonban az,hogy valaki,hogy tud egy ilyen lehengerlő,érzelemdús, izgalmas de ugyanakkor szívszaggató történetet megalkotni,az számomra és szerintem még sok olvasó számára is,rejtély marad.
A legtöbb ablak,ami mellett a mosoda felé elhaladt,törött volt,keretei megrepedve és megvetemedve,a festék pedig afféle koromhoz hasonlóan pöndörödött le róluk.Az egész házat belengte a korhadó fa szaga.
A fiatal újságíró ,Sam ,akivel együtt nyomozhatunk , igazán szimpatikus volt.Egyszerre próbált jó anya, segítőkész unoka és sikeres újságíró lenni ,miközben egy hatvan évvel azelőtti lány történetét próbálta megfejteni.Nagyon talpraesett lány volt,aki minden úton módon ki akarta deríteni a történteket és mindent,de tényleg mindent elintézett magának.
A másik karakter,akit nagyon megszerettem és a szívembe zártam,az természetesen Ivy Jenkins volt.Szörnyű sors jutott neki és bár szerelmével hibát követtek el, a lány nem ilyen életet érdemelt volna.Ivy kétségbeesett levelei szívszaggatóak voltak és be kell valljam, engem nagyon megérintettek.
-De ugye nem használod fel őket a munkádhoz?
Sam hezitált.Soha nem hazudott még a nagyinak,de végül is nem feltétlenül a munkájához használja őket;saját célból kutat.
-Nem ,csak egyszerűen azt gondolom,hogy érdekes.
-Ki? - kérdezte nagyi.
-A lány a levélből. - válaszolta Sam.
A rendkívül szövevényes és kiszámíthatatlan cselekmény két idősíkon futott és először azt gondoltam,hogy nehezen követhető lesz azonban később egyáltalán nem volt gond ezzel.Rögtön az első oldalak után tengernyi megválaszolatlan kérdés fogalmazódott meg bennem és nagyon kíváncsivá tett a Sam által megtalált levél.Minél több levelet olvastam el,annál inkább meghökkentem Ivy történetén,amely a St.Margaretben zajlott.
Egy 1961-ben bezárt anyaotthon Íroszágban
Ez az intézmény,ahogy a fülszövegben is olvashatjátok,egy, a fiatalon megesett lányok számára fenntartott anyaotthon.Ami az épület falai között történik,arról csakis a bennfentesek tudnak, senki más.Ivy leveleiben viszont betekintést nyerhetünk az itt élő megesett lányok mindennapjaiba,amit úgy jellemeznék,hogy a földi pokol.Szigorú szabályok és embertelenül sok munka.Nem számít,hogy ki hány hónapos terhes,sem az,hogy ki,hogy érzi magát.Kivétel nélkül mindenkinek dolgoznia kell.Bebizonyosodott,hogy az emberi kegyetlenség határtalan és,hogy rengeteg olyan ember létezik,aki csak a saját javait nézi és az számára az első,hogy neki miből lesz a legtöbb profit.
Ami számomra a legmeghökkentőbb volt,az pedig az,hogy bár a St.Margaret története fikció, régebben számos anyaotthon létezett,ahol úgy folyt az élet,ahogy azt a könyvben Emily leírja.A poszt végén ezzel kapcsolatos cikkeket és egy weboldalt találhattok,azonban vigyázzatok mert SPOILERT tartalmaznak.
Apácák a gyerekekkel
Annak,aki most el fogja olvasni a könyvet,csak annyit mondanék,hogy egy olyan történetbe kezd bele,amire mindig emlékezni fog és garantáltan nem fogja tudni letenni. :)
Mindenkinek jó olvasást kívánok!Vigyázzatok Magatokra!
Szeretettel,Könyvrajongó
FIGYELEM! A TOVÁBB GOMB ALATTI LINKEK SPOILERT TARTALMAZNAK!
Ha szeretnétek többet megtudni ezekről az anyaotthonokról,akkor ide kattintva olvashattok róla.
A könyv végén néhány újságcikk is található,amelyek szintén részei a cselekménynek és tényleg megtörténtek.A cikkeket a következő linkekre kattintva nézheted meg.
https://www.independent.ie/irish-news/nun-admits-children-involved-in-medical-trials-30339349.html
