Sziasztok!
Ma elhoztam Nektek a Miért a legszórakoztatóbb hobbi az olvasás? második részét.Most 10 könyvmoly fog nektek beszámolni arról,hogy mit jelent nekik az olvasás és ,hogy minek vagy kinek hatására kezdtek el olvasni.
Természetesen ők is mindannyian Bookstagrammerek ,szóval a nevükre kattintva már láthatjátok is az oldalukat!
Még az első Cassandra Clare könyves posztomnál kifejtettem,hogy mi miatt kezdtem el olvasni így azt nem szeretném kifejteni.
Őszintén szólva, nekem az olvasás egy búvóhely.Álmodozó típus vagyok és úgy érzem,hogy ez a világ túl kicsi,túl kevés nekem viszont egy-egy történet, egy-egy univerzum teljesen magába tud szippantani.Az olvasás világának a határa pedig a képzeletem,amit ha szeretnék lehet végtelen is.
Olyan helyekre juthatok el,olyan személyiségeket ismerhetek meg,amelyeket ebben a világban nagy valószínűséggel nem tudnék megtenni.Az olvasás remek búvóhely az unalmas vagy éppen kemény valóság elől illetve segít átélni és túlélni is.
Én elsősorban azért szeretek olvasni mert számomra varázslatos dolog a saját életem mellett még száz életet átélni.Az olvasás el tudja feledtetni velem a nap fáradalmait és egy igazán jó könyv fel is tud vidítani ha rossz hangulatom van.
Az első könyv,amit úgy olvastam el,hogy én akartam elolvasni és nem mások erőltették (kötelező olvasmányok) az Jamie McGuire-től Az őrző című könyv volt.
Emlékszem akkor még nem saját magam miatt mentem a könyvesboltba hanem a barátnőim miatt.Járkáltam a sorok között és egyszerűen úgy megragadott a borítója,hogy elolvastam a hátulját.Mit is mondhatnék... teljesen elvarázsolt.Azóta a könyv óta imádok olvasni. :)
Bár általánosban a kötelező olvasmányokat nagyon szerettem , nem éreztem azt,hogy könyveket vásároljak és rendszeresen olvassak.Így néha olvasgattam e-könyvben vagy épp ha megvolt egy-egy könyv az egyik ismerősömnek,ami érdekelt, de magamnak nem vettem egy darabot sem.
Aztán tavaly augusztusban valahogy mégis megjött a kedvem hozzá és a legjobb barátnőm is bátorított, így megvettem az első könyveimet.Emlékszem,hogy az első Vi Keeland Egomániás című könyve volt illetve ezzel együtt vettem meg Leiner Laurától a Bexi sorozat pár részét is.
Szóval engem igazából bátorítottak az olvasásra,ami miatt nagyon hálás vagyok ennek az illetőnek és mindenkinek olyan barátot kívánok,akivel le tud ülni és néma csendben olvasni.
Ami azt illeti egy jól megírt könyv és az olvasás olyan számomra mint egy elengedhetetlen barát ,akitől nem tudok megválni és ha mégis szünetelünk,akkor a érzem a hiányát.Mindez azért van mert sosem hagyott egyedül.Együtt nevettünk,sírtunk,szomorkodtunk,szorongtunk és kíváncsiskodtunk.A magányom sem volt nevezhető magánynak az olvasással.Csak belelapoztam egy könyvbe,beszippantottam az illatát és nekiláttam az időutazásnak.
Velem Jane Austen művei szerettették meg ezt a csodát: az olvasást.A írónő által alkotott világ, a karakterek, a helyzetek felkeltették poros elmém kíváncsiságát.feltettem magamnak a kérdést :Ha egy pár könyv ennyire lenyűgözött,akkor mit tehetne velem egy egész könyvtár?
Sokan nem szeretnek olvasni,sokan erőltetettnek nevezik majd a szavaimat,de egyszerűen még ha túlzás is,nem tudom szóval kifejezni,hogy mit jelent mindez számomra.
"Nincs olyan,aki ne szeretne olvasni,egy pindurka érdeklődés mindenkiben van.csak nem bukkant rá a megfelelő történetbombára,könyvre." Yasi
Ahogy a legtöbb könyvszerető ember számára,az olvasás nekem is sok mindent jelent.Első körben talán a kikapcsolódást mondanám.Akármilyen nehéz napom,időszakom van, egy jó könyv teljesen meg tud nyugtatni,belemerülök az olvasásba és kikapcsolok.Az olvasásból ,új történetek,emberek,világok megismeréséből már nagyon sokszor inspirálódtam.Szeretem megismerni a különböző írók stílusát.Minden könyv egyedi és van ,hogy egy-egy sztori nem tetszik, nem az én ízlésem,de még akkor is valami plusszal jövök ki az olvasásból.
Több regény is van,ami a teljes világnézetemen változtatott.Kicsi koromtól kezdve nagy szerepe van az olvasásnak a személyiségem alakítgatásában.Mint egy szivacs,úgy szívtam magamba a sok újdonságot.Nincs olyan könyv,amire azt mondanám,hogy miatta szerettem meg az olvasást.Persze én is mesekönyvekkel kezdtem,aztán folyamatosan a korszakomhoz igazodva változtak az olvasmányaim is.
Viszont én inkább személyekhez kötöm az olvasás megszeretését.Elsősorban a nagymamám és az anyukám miatt kezdtem el olvasni.Mindketten nagy könyvmolyok és nekem is sokat olvastak kiskoromban és ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Szóval ösztönzésre már nem igazán volt szükségem, de nagy megkönnyebbülés volt később,hogy a barátaim többsége is nagy könyvmoly.Bár a baráti köröm átalakult ,ez azóta is így van.Úgy tűnik a könyvmolyok vonzzák egymást! :)
Gyors összegzésként tehát : nekem az olvasás csupa jó dolgot jelent.Nyugalmat,biztonságot,tudást,családot,barátokat,szeretetet és még sorolhatnám.
Mit jelent a számomra az olvasás?
Átélni a történelmet, úgy ahogy Edith Eva Eger leírta. Beleszeretni egy olyan fiúba, aki észre
sem vesz, mint ahogy Fern tette az Arctalan szerelemben. Látni az ikertornyok összeomlását,
megtapasztalni ahogy a világ kifordul önmagából, mindezt A fény, amit elvesztettünk című
könyv olvasásakor éltem meg. Bejártam a lápot is, mint ahogy azt tette Kya, Ahol a folyami
rákok énekelnek című könyvben. Büszkévé és könyvimádóvá váltam, bálokra jártam és
átéreztem Elisabeth érzéseit, mennyire felkavaró, hogy az élete azon múlik melyik férfi veszi
el a Büszkeség és balítéletben. Beleláthattam mennyire nehéz is first lady-nek lenni, hála
Michelle Obama Így lettem című könyvének. A tizennégy karátos autó című könyv
olvasásakor rájöttem, hogy bárhogy is vezessem az autómat Gorcsev Ivánnál csak jobb
lehetek. Még jobban beleszerettem a színházba, hála Róbert Katalin 6 hét a világ című
könyvének. Szabó Magda Megmaradt Szobotka című könyvének olvasásakor megtudtam nem
csak a filmvásznon létezik sírig és talán még azon túl is tartó szerelem. És végül átéltem a
görög mítoszok világát Madelin Miller Kirké című könyvének olvasásakor.
Ahogy George R. R. Martin írta „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az
ember, aki nem olvas, csak egyet.”
Az olvasás számomra kalandot jelent. Fantázia birodalmába tekinthetek bele, vagy a
történelmet élhetem át. Egyszer a szereplőkkel sírok együtt, másszor rajtuk nevetek.
Történeteket ismerek meg a könyvek által, olyan történeteket, amiktől jóval többnek érzem
magam.
Ahol felnőttem, ott rengeteg könyv volt a nappaliban. Anyukám sok-sok könyve, amiket mind olvasott. Már öt évesen megtanultam olvasni, és elég hamar ráéreztem az ízére, és többek között arról a hatalmas könyvespolcról szemezgettem, mert érdekelt, hogy mit olvasnak a felnőttek. Többnyire a kötelezőket is szerettem.
Nem emlékszem, hogy mi volt az első olvasmányom vagy hogy mit szerettem először, de a Kincskereső Kisködmönre emlékszem, hogy megfogott. Gyerekként nagyon vegyesen olvastam, de anyám hatására sok orvosi krimi és horror/thriller is megfordult a kezeim között. Ez nagyjából 13-14 évesen vett egy éles kanyart, amikor a Magyar Könyvklub katalógusából megrendeltem Kathleen E. Woodiwiss: Láng és liliom című könyvét, mert nagyon megszerettem általa a romantikus zsánert, és mondhatjuk, hogy itt is ragadtam.
Azért szeretek olvasni, mert kikapcsol, új dimenziókat tár fel, és sok esetben hasznos is (nagyon sok pszichológiai témájú könyvet olvasok).
Volt idő, mikor a könyvek nyújtották számomra a legnagyobb támaszt. Segítettek a legnehezebb időkben, utat mutattak és ami a számomra a legfontosabb, hogy elvezettek önmagam megismeréséhez és a világ sokkal tágabban látásához, ha akkor nem kerül a kezembe annyi tárgy közül pont a könyv, lehet nem lennék most az az ember, aki vagyok.
Azért szeretek olvasni, mert teljesen megváltoztat, minden könyv után egy új ember leszek, egy új történet ismerek meg, új érzéseket érezhetek át, új perspektívából láthatom a világot.
Nemrég, négy napja kezdtem el a bookstagramos oldalamat!
December tájékán láttam néhány bookstás posztot. Akkor még nem gondoltam volna, hogy csináljak saját oldalt, viszont egyre több oldalt követtem be mostanáig és nagyon megtetszett az egész Bookstának a hangulata, az emberek, és a gyönyörű képeik! Ezek hatására kezdtem el idén egyre több könyvet olvasni. Majd jött az a szokás, hogy szívesen lefotóztam azokat a könyveket, amiket befejeztem éppen... Viszont a saját oldalamat nem akartam elárasztani hirtelen csak könyves képekkel, ezért nagy nehezen, de eldöntöttem, hogy elkezdem a saját bookstagrammomat.Nem fogok hazudni, hogy ez az egyik legjobb döntésem volt! Nagyon sok kedves emberrel beszélgettem, és mindenki pozitív itt! Már többet nézem ezt az Instámat mint a rendeset! Ha csak ki akarok szakadni a valóságból, és lenyugodni kicsit, akkor ide jövök fel, hogy lássam az új képeket és feltöltődjek! Az egész Bookstagram közösség nagyon összetartó, pozitív és segítőkész!
Már akkor imádtam a könyveket, amikor még olvasni sem tudtam!
Betéve tudtam Gazdag Erzsi verseit, rajongtam Mosó Masáért és Gőgös Gúnár Gedeonért!
Amint megtanultam olvasni, már nem volt megállás, faltam a könyveket. Stréber módon elolvastam az iskolai kötelezőket, mellette Verne Gyula könyveit, s számtalan más ifjúsági könyvet.
Később is megmaradt a rajongásom, soha nem múlt el nap olvasás nélkül. Olvasok ha szomorú vagyok, olvasok ha boldog.Az életem része, nem is tudnám máshogy elképzelni.
Számomra ez nem csupán hobbi, hanem egy életforma, létszükséglet.
Remélem tetszett Nektek ez a rész is és,hogy tudtam inspirálni néhány gyermeket és felnőttet az olvasásra!
Szeretettel,
Könyvrajongó
