Sziasztok!
Mint tudjátok, a blogom és a Bookstagram oldalam is az olvasás népszerűsítésének céljából jött létre.Ebben a posztban Bookstagrammerek mesélnek arról,hogy ők minek vagy kinek hatására kezdtek el olvasni illetve,hogy mit jelentenek nekik a könyvek.Véleményem szerint csodás gondolatokat írt mindenki és nagyszerűen megfogalmazta az olvasás lényegét.El kell mondjam,hogy igazán megható történeteket ismerhettem meg,amelyek remekül lefestik az ember és a könyv kapcsolatát.
(Ha a Bookstagrammerek neveire kattintotok akkor meg tudjátok nézni az oldalukat is :) )
Általános iskolás koromban nem igazán szerettem olvasni, a sok kötelező - a sok akkor még számomra nehéz kifejezés - valahogy inkább csak az ellenkezőjét váltotta ki belőlem, nem szerettem olvasni.
Volt pár Pony Clubos könyvem,amelyekkel próbálkoztam,de igazán egyiket sem fejeztem be.
Aztán kilencedikes koromban - is - nagyon sokat voltam egyedül és magányos voltam.Mármint olyan értelemben,hogy nem volt sok barátom és velem senki sem várta meg a buszt, volt ,hogy két vagy három órákat vártam egyedül mert velem senki sem maradt ott.Reggel a buszom már hét órára beért - az oktatás pedig 8 órakor kezdődött - ilyenkor még rajtam kívül senki más nem igen volt az iskolában.Így hát plusz egy órát egyedül,magányosan töltöttem.
Ekkortájt jelent meg Leiner Laura új könyve , a Késtél és ezt kértem az anyukámtól, azt hiszem karácsonyra.De amíg nem kaptam meg vagy már elolvastam és esetleg várni kellett a folytatásra a barátnőm ajánlott egy könyvet,amit imádtam.Ez volt a The DUFF.Ezután már elkezdtem keresgélni magamnak könyveket.
Többé már nem éreztem magam magányosnak mert már nem voltam egyedül.Ott volt nekem a könyv, teljes valójában.A történetek, az izgalmak ,a tanulságok, a barátok.Azóta olvasok.Ez hat éve történt viszont igazán sokat csak az utóbbi 3 évben olvastam és nagyom boldog vagyok emiatt.
Számomra az olvasás azt jelenti ,hogy valakire mindig számíthatok, valaki mindig ott van Nekem.Néha elmenekülhetek egy másik világba ,egy másik városba ha túl sok lenne a valóság.
Rengeteg mindent tanultam már a könyvektől.Például azt,hogy kik az igaz barátok,vagy mit éreznek azok,akik valami traumát éltek át.Azt is megtanultam,hogy hiába hallok valakiről valamit, az csak pletyka és valójában lehet,hogy valami sokkal komolyabb áll a háttérben.
Továbbá, az olvasás óta sokkal jobb a helyesírásom és szebb a beszédem is!
Körülbelül 10 éves koromig hallani sem akartam a könyvekről.Aztán a kezembe nyomták a Harry Potter sorozat első részét.Onnantól kezdve az olvasás az életem része lett és nem tudnám elképzelni nélküle a napjaimat.Hihetetlenül sokat jelent nekem,ha egy rossz nap után este,egy meleg teával olvasgatok pár oldal Nicholas Sparksot ,aki időközben a kedvenc írómmá vált.
Fontosnak tartom,hogy a mai fiatalság is olvasson mert úgy veszem észre,hogy eléggé hajlunk az online élet felé pedig szerintem a legjobb dolog beleszagolni egy antik könyve vagy éppen egy vadiújba.
Az olvasás a mindenem és hálás vagyok az íróknak,írónőknek,akik ilyen csodás könyvekkel árasztanak el bennünket.
Megemlíteném pár nagy kedvencemet,úgy gondolom érdemes elolvasni pár könyvüket; Nicholas Sparks,Lakatos Levente, Leiner Laura , John Green, J.K. Rowling, Böszörményi Gyula,Darren Shan és még sorolhatnám, de ők szeretették meg velem az olvasást,ami az életem.
Általános iskolás korom óta olvasok rendszeresen és nagyon szeretek olvasni.Az első,amire emlékszem,hogy magamtól elolvastam,az a Kincskereső kisködmön volt,ami bár kötelező volt,de én már suliidőben elolvastam még a nyár kezdete előtt.Viszont ha megkérdezik ,hogy mi szerettette meg velem az olvasást akkor a Szent Johanna Gimit szoktam mondani Leiner Laurától mert onantól aztán tényleg nem volt megállás.
Állandóan jártam a suli könyvtárába és mindig hoztam ki valamilyen könyvet.Számomra nagyon fontosa az olvasás!Nagyon különleges hobbinak tartom de lehet,hogy ez nem is hobbi,inkább egy életérzés.Boldoggá tesz,hasznos időtöltés és még a szókincsedet is fejleszti.
Gazdaggá tesz!
Különleges világokba kalauzol el!Más országokba!
Lehetsz varázsló,vámpír,farkas bármi.Ha ember vagy akkor is izgalmas kalandokban vehetsz részt.
Ez szerelem!Könyv,szerelem,olvasás,szerelem!
Amikor ki szeretném zárni a külvilágot,mindig a könyveimbe temetkezem.ha nem olvasnék akkor hiányozna egy darab belőlem mert az olvasás kiegészít és pozitív látásmódot ad a sötét időkben.
Az első nagyobb könyvélményem, mint sokunknak, nekem is a Harry Potter volt.Teljesen magával rántott a mágia világa és ez vezetett későbbi fantasy olvasmányaimhoz is.
Azért szeretek olvasni mert a könyvek által különböző életeket élhetek meg ,különböző világokat ismerhetek meg így ez a legszórakoztatóbb hobbi.Kikapcsol de közben izgalommal is tölt el,amikor olvasok.Persze azonkívül ,hogy szórakoztat,sok történetből tanulhatunk is.
Régen egyáltalán nem szerettem olvasni aztán rájöttem,hogy azért mert nem a megfelelő könyv került a kezembe.Most már el sem tudom képzelni úgy a mindennapjaimat,hogy 1-2 óra olvasás ne férne bele.
Azóta szeretek olvasni,amióta megtanultam.Azért szeretem mert kiszakít a hétköznapokból!
Őszintén szólva,amióta az eszemet tudom, szeretem a könyveket.Anyukám és Keresztmamám (ő velünk lakott)valamint a nagymamám is nyáron babakorom óta, minden este olvastak nekem mesét.Szóval mindig is imádtam a könyveket.
Miután megtanultam olvasni, szerettem,hogy a saját képzeletem,hangom után varázsolhatom a történeteket.Nekem a könyvek menedéket nyújtanak mint szerintem minden könyvmolynak.A könyvek nem hagyják elfelejteni ,hogy Keresztmamám mennyire szeretett engem.Már 2 éve,hogy nincs velünk és minden egyes könyv után tudom,hogy neki is tetszett volna és büszke lenne rám,hogy ezt is elolvastam.
Tehát a könyvek nekem az otthont,emléket és talán magát a Keresztmamát is jelentik.
Ha jól emlékszem még anno az ősidőkben,általánosban kezdtem az osztálytársnőimmel a sulink melletti könyvtárba járni.Ott találtam rá Leiner Laurától A Szent Johanna gimi első részére és onnantól kezdve könyvmoly sorsom megpecsételődött.
Én személy szerint azért szeretek olvasni mert olyankor kikapcsol a világ ,csak a sztori fut a lelki szemeim előtt és teljesen bele tudom magam élni és azt érzem,amit a karakter(ek).
Nekem az olvasás az ultimate chill! :)
Az olvasás egész kicsi korom óta fontos részét képezi az életemnek.Szeretek olvasni mert ezáltal eljuthatok olyan helyekre és olyan korokba,ahova már másként nem tudnék.
Velem olyan könyvek szerettették meg az olvasást mint a Harry Potter sorozat vagy Agatha Christine krimijei de a mai napig nagyon sok zsánerből válogatok és szívesen olvasok mindenfélét.
Emlékszem, a legelső könyv,amit önállóan olvastam,az egy Grimm testvérek válogatás volt,amit nagyon élveztem és nagyon büszke voltam magamra miközben hangosan felolvastam belőle a plüsseimnek.
Mivel van egy két és féléves kislányom ezért fontosnak tartom a szülők szerepét az olvasóvá nevelésben.Ha a gyerek látja,hogy a szülő maga is olvas,akkor ő is szívesebben fog majd könyvet a kezébe.
Nekem az olvasást leginkább George R. R. Martin idézete írja le a legjobban:
"Az olvasó ezernyi életet megél mielőtt meghal.Az az ember,aki nem olvas,csak egyet."
A könyvek számomra különböző ajtók,mind-mind egy-egy új világba vezetnek.Nagyon élvezem ezeket az új világokat felfedezni és új világlátásokkal gazdagodni.
Velem az olvasást A Két Lotti és A Pál utcai fiúk szeretették meg.
6 éve belecsöppentem egy könyvmoly társaságba,majd ők motiváltak,hogy kezdjek el olvasni.Az első könyvre sajnos már nem emlékszem,hogy mi volt ponrtosan,de Colleen Hoover Szívcsapása indított el a könyvmollyá válás útján és azóta rendszeresen olvasok.
Klisé vagy sem,az olvasás segít kiszakadni a valóságból,a hétköznapokból és ide menekülök egy rossz nap után vagy pont ellenkezőleg.Együtt örülök a szereplőkkel.A könyvek által megismerhetem,hogy az adott író,hogyan látja a világot,mit gondol egy témáról vagy miket tapasztalt azokkal kapcsolatban.
Általánosságban a könyvillat, a lapozás élménye is sokat számít nekem és többségében ezért olvasok papír alapú könyveket.
Általános iskolában a kötelező olvasmányok eléggé megutáltatták velem a könyveket aztán nagyjából hét éve a kezembe nyomták Jay Asher - Tizenhárom okom volt című regényét,melynek köszönhetően elkezdtem könyvtárba majd könyvesboltba járni.Onnantól nem volt megállás.
Az unalmas tanórákon a könyvekhez nyúltam és az osztálytársaimmal sem igazán jöttem ki így szünetekben is inkább olvastam.A könyvek a menedékemmé váltak.Annyira beszippantottak,hogy iskola helyett kiültem a parkba és kiolvastam naponta egy könyvet.(Ennek ellenére sikeres érettségit tettem,de ezt a példát senki ne kövesse!)
Azóta is az életemnek szerves részét képezik a könyvek.Általuk sokkal jobb lett a képzelőerőm,tágabb a szókincsem.Olyan helyekre is eljuthatok,ahova egyébként lehet,hogy soha nem lesz alkalmam.Úgy érezhetem,mintha én is egy remek sztori részese lennék és a szereplőkkel együtt élhetném át a boldogságot vagy éppen a kudarcot.
Minden elolvasott könyv,oldal,betű hozzám adott egy keveset és gazdagabb lettem tőle.
Számomra a könyv,ami megszerettette velem az olvasást,az a Harry Potter és a bölcsek köve volt.
Nagyon szeretek olvasni és ez számomra megnyugvást jelent.Roppantmód csípem az izgalmasabbnál izgalmasabb könyveket és ahogy George R. R. Martin mondta "Egy olvasó ezernyi életet megél ,mielőtt meghal.Az,az ember,aki nem olvas, csak egyet."
Az olvasás egy olyan elfoglaltságom,ami bár klisének tűnik de valóban a menedékem.Menedékem a stressz,a szorongás és a mindennapok elől.
Szerintem rendkívül fontos megtalálnunk azt a hobbit,vagy esetleg munkát,amiben elfeledkezhetünk magunkról.Ezzel nem azt szeretném támogatni,hogy söpörjük a szőnyeg alá a problémáinkat és hanyagoljunk minden feladatot,inkább csak azt,hogy ápoljuk a lelki békénket is.Legalábbis számomra ez egy nagyon fontos szempont hiszen egy ilyen hobbi nélkül gyakorlatilag már megőrültem volna.
Azt szeretem az olvasásban,hogy lehetek bármi.Már voltam detektív,forradalmi menekült,varázserővel bíró élőlény és még megannyi más személy.Kiszabadulhatok a saját valóságomból ,ami néha bizony nyers és fullasztó tud lenni.Tanulhatom,más nézőpontból ismerhetek meg helyzeteket és más perspektívákon keresztül érthetek meg összefüggéseket.
Azért szeretek olvasni mert ez adja számomra a legnagyobb kikapcsolódást.Azért fontos szerintem az olvasás mert sok történetet megélhetsz,szórakozhatsz,sírhatsz,bűnügyet oldhatsz meg.Ez attól függ,hogy milyen műfejt szeretsz én személy szerint mindenféle műfajt szeretek.
Az olvasás a kreativitásodat is fejleszti hiszen a fantáziádra van bízva mindaz,amit olvasol.A helyesírási és fogalmazási problémák mellett kulturális ismereteket is ad.
A könyv pedig,ami megszerettette velem az olvasást az Anne L. Green A remény hajnal című könyve volt.
Remélem tetszett Nektek ez az új típusú blogposzt és tudtam néhány remek Bookstagram oldalt ajánlani! :)
Vigyázzatok Magatokra!
Könyvrajongó
(a képre kattintva láthatjátok az én Bookstagram oldalamat is)
