Az élet egyetlen szívdobbanással kezdődik, és ugyanúgy is ér véget: mindnyájunknak egyéni lüktetése, saját dallama van.
Ha Melody kocsijából aznap nem fogy ki a fagyálló, talán nem is csúszik el a jégen, és nem szenved fejsérülést. És nem is fakad dalra a sérülés egyik komplikációjaként, valahányszor feszült lelkiállapotba kerül. Például biztosan nem adja elő az I Bet You Look Good on the Dancefloort az iskolában, a fia szülői értekezletén. Ha Dev aznap nem vitte volna el a gyerekeket az állatkertbe, nem szenvednek balesetet. Flynn és Rose nem maradnak apa nélkül. És Dev élete szerelmének sem törik apró darabokra a szíve. Ha azonban nem akadtak volna rá annak az eltűnt személynek az adatlapjára, talán sosem utaznak el Cornwallba, hogy a legvalószínűtlenebb helyszínen végre megtapasztalhassák, mit is jelent összetartozni. Jojo Moyes, Cecelia Ahern és Marian Keyes rajongói bizonyára Emma Cooper regényét, a Dalban mondom el…-t is örömmel olvassák majd: kacagtatóan szellemes, ugyanakkor szívszorító történet szeretetről, veszteségről és újrakezdésről.
Sziasztok!
Ma fejeztem be Emma Cooper Dalban mondom el című könyvét és mint minden könyv elolvasása után, most is egy blogposztban írom le róla a véleményemet.
Tudtam,hogy nem egy könnyed olvasmányba fogtam bele azonban nem számítottam ekkora fordulatokra és arra sem,hogy egy érzelmileg rendkívül megterhelő történetet ismerek majd meg.Engem sajnos (vagy nem sajnos) nagyon megviselt ez a könyv és képtelen lennék újra elolvasni mert számomra nagyon nehezen dolgozható fel a történet.El tudom képzelni,hogy ez most mennyire negatív képet fest a könyvről, azonban nem azt mondom ,hogy nem tetszett.
Ahogyan Emma Cooper leírta a történetet ,az zseniális volt.Gyönyörűen megfogalmazta nemcsak az érzelmeket,hanem az emberek mozdulatait és gesztusait.Egyszerű történéseket olyan részletességgel és olyan választékosan mutatott be,hogy az elképesztő.Rengeteget nosztalgiáztak a szereplők és ezek a visszaemlékezések valahol könnyfakasztóak és szeretetteljesek, valahol pedig humorosabbak voltak.
Ennek ellenére követtem szikár alakját a közelmúltbeli "Művészeti hét" produktumaival ,valamint az iskola atletikus ,szeplős büszkeségeinek bekeretezett képeivel telezsúfolt folyosón ,amíg a sarkon befordulva az igazgatói iroda elé nem értünk.
Cornwall
A könyv első felében nem volt olyan eseménydús a cselekmény mint a második felében.Az elején a család baleset megtörténte utáni életét illetve a családtagokat és az érzelmeiket írta le, amit igazán hasznosnak találtam hiszen így egy kicsit jobban megismerhettem a szereplőket.A fentebb említett nosztalgiázások a könyv teljes egészében jelen voltak, ami még meghatóbbá tette a történetet.
A karakterek hihetetlenül szerethetőek és szimpatikusak voltak.Mindenben támogatták,segítették egymást és egymás iránti szeretetük átsegítette őket a nehéz időszakokon.Bár sokszor előfordult,hogy teljesen kifordultak önmagukból a megpróbáltatások miatt, azonban mindig megtalálták a pozitív dolgokat az életükben és szerintem ez volt a legpéldaértékűbb a viselkedésükben.
Szemed színe pontosan egyezett a benne tükröződő szárnyacskák zöldjével, smaragdkönnyeid lágyan peregtek a hajadra,válladra.A körülötted ragyogó zöld kavalkád tökéletes, szinte éteri ellenpontja volt a ruhád élénkvörösének.
A könyv fő üzenete számomra az volt,hogy a legnehezebb időkben is tartsunk ki és próbáljuk meg minden helyzetnek a jó oldalát meglátni.A szereplőket számos csapás érte és megannyi bonyodalom kísérte életüket azonban mindig felálltak.
Általában itt a kritika végén szoktam mondani ,hogy mindenkinek ajánlom a könyvet,kezdjetek bele és olvassátok el bátran.Most azonban nem vagyok benne biztos,hogy ez tényleg mindenkinek tetszene.Ez attól függ, hogy ki, mennyire érzékeny bár szerintem a történet annyira megható,szomorú és szívszaggató,hogy bárkinek könnyeket tud csalni a szemébe.
További szép napot,Mindenkinek!
Könyvrajongó
Ha a könyvkritikák mellett könyves képeket is szeretnél látni akkor kövess Instagrammon is!
(A képre kattintva megteheted!)
