Santa Cruz, 1953. Jean-Luc a múltja elől menekül. Az arcát elcsúfító sebhely csekély ár azért, hogy túlélte Franciaország náci megszállásának borzalmait. Azóta új életet kezdett Kaliforniában, ahol családja van. Váratlanul éri, amikor kopogtat ajtaján a múlt.
Párizs, 1944. Egy fiatal zsidó nő egész addigi élete egy szívdobbanásnyi idő alatt romba dől. Amikor felterelik az Auschwitzba induló vonatra, végső kétségbeesésében egy idegen férfira bízza legdrágább kincsét. Nem marad más számára, csak a remény, hogy a kisbabája túléli.
Ott, a sötétbe borult peronon egymásba fonódik két ember sorsa, akik akkor még el sem tudják képzelni, mekkora hatással lesznek hirtelen meghozott döntéseik a jövőjük alakulására.
A Míg Párizs aludt narrátorai a különböző szereplők, ki-ki a maga szemszögéből meséli el a történetet. A szerző első regényében, amely a történelem egyik legsötétebb korszakában játszódik, megindítóan mutatja be a bátorság, a kitartás és a családi kötelék erejét, valamint azt, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni.
Sziasztok!
A vizsgáim miatt sajnos nem jutott sok időm az olvasásra azonban végre itt a nyári szünet, úgyhogy bele is vágtam az olvasásba Ruth Duart könyvével.
Hogyan került a kezembe a könyv?
Akik már régebb óta követnek, azok biztos tudják, hogy rengeteg történelmi regényt olvasok, amelyek középpontjában általában a második világháború és egy vagy több család sorsa áll. A könyv fülszövege, a nehéz téma ellenére azonnal felkeltette az érdeklődésemet és azt kell mondjam, hogy a történet még sokkal érdekfeszítőbb volt mint amire számítottam.
Véleményem a könyvről
A történet már azonnali izgalmakkal indul, hiszen hirtelen belecsöppenünk egy család életébe, ahol érezhető, hogy valami történt a múltban, amit a szereplők el akarnak felejteni, azonban a háborún kívül semmi pontosat nem árul el a szerző.
A könyv a fejezetek mellett részekre van tagolva, az első és a második részben Charlotte és Jean-Luc megszállás alatti sorsának alakulását követhetjük végig. A párizsi megszállás idején az ott élő emberek megpróbáltatásokkal és félelemmel teli életéről teljesen valósághű leírást kapunk. A kedvenc szereplőm Charlotte egy olyan nőt testesít meg, aki amellett, hogy jószívű és érzékeny , meg van benne a lázadás és a tenni akarás vágya. Ő nem az az ember, aki ül tétlenül és várja, hogy valami csoda folytán jobbra forduljon az emberek sorsa, fiatal kora ellenére meg akarja váltani a világot. Az elején sokan azt gondolnák, hogy ő egy naiv lány és fogalma sincs róla, hogy a rendszer elleni lázadásának milyen következménye lehet, viszont a történet végére bebizonyítja, hogy sokkal, de sokkal többre képes mint azt bárki hitte volna.
Santa Cruz
A tükör elárulja, hogy még mindig vonzó nő vagyok : semmi szarkaláb, semmi ősz hajszál, semmi lötyögő bőr az állam alatt. Külsőleg minden rendben van, csak a szívem érzi magát százévesnek...
Bár sem Charlotte-nak, sem Jean-Lucnek nem volt könnyű, a harmadik részben megjelenő zsidó nő élete még több borzalmat, de ugyanakkor örömteli pillanatot is tartogat. Az ő szemszögén keresztül láthatunk bele az auschwitzi haláltábor mindennapjaiba és tanúi lehetünk a foglyok szenvedéseinek, kínjainak. Véleményem szerint a könyvben ez a rész az, ami a leginkább megviseli lelkileg az olvasót. Ruth Duart mindenféle szépítés nélkül ír a táborban történtekről , a foglyok testi és lelki fájdalmai köszönnek vissza a lapokon. Emellett azonban rávilágít az életösztön fontosságára, ami a túlélés elengedhetetlen eleme.
Amikor az olvasó azt hinné, hogy a háború után végre helyreáll minden és a szereplők békében és nyugalomban élhetnek, akkor fény derül egy olyan dologra, amire egyáltalán nem számít senki. Egy szörnyen nehéz szituációval találkoztam a könyvben, ami nagyon elgondolkodtatott. Rengetegszer beleképzeltem magam a szereplők helyébe és azon töprengtem, hogy mi lenne a jó megoldás. Számomra ez is egy hatalmas pozitívum volt a könyvvel kapcsolatban, hiszen nagyon szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat.
Az ehhez hasonló megdöbbentő fordulatok és a magával ragadó írói stílus letehetetlenné teszi a könyvet. Többen írták , hogy a nehéz téma miatt hosszabb időbe telt elolvasniuk a könyvet, engem azonban annyira hajtott a kíváncsiság , hogy elég gyorsan elolvastam.
Párizs 1955-ben
Ha szereted a romantikával, nehézségekkel és küzdelmekkel megfűszerezett történelmi regényeket és az eseménydús cselekményeket, akkor ez a könyv nagyon fog neked tetszeni! Továbbá jó szívvel ajánlom azoknak, akiknek tetszett Martha Hall Kelly Orgonalányok illetve Sarah Jio Párizs összes virága című könyve.
Jó olvasás kíván :
Könyvrajongó
Még több könyves tartalomért kövess Instagrammon is, ahol @konyvrajongo néven megtalálsz!
