Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 
Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

Sziasztok!

A legújabb könyvélményem A szív ritmusa című történet volt.A zene és azon belül a jazz szerelmeseként nem volt kérdés ,hogy ennek a könyvnek a polcomon van-e a helye vagy sem.A csodaszép borító mellett a költői azonban elgondolkodtató fülszöveg is megfogott.

Nem veszítheted el a zenédet,hiszen Te magad vagy a zene.

Ezt a fájdalmakkal ,szenvedéssel teli történetet a két főszereplő Elliott Adams és Jasmine Greene szemszögéből követhetjük végig.Mindkét fiatal életének legnehezebb időszakáról olvashatunk illetve arról,hogy hogyan küzdenek meg a félelmeikkel és hogy találják meg önmagukat.A boldogságuk megtalálásáig egy igazán hosszú és rögös út vezet viszont ezalatt az idő alatt jönnek rá,hogy kik azok az emberek ,akik mindig mellettük állnak.A legnagyobb lelki támogatást természetesen a zenén keresztül kapják.Eliott a jazz szerelmese,a popszakmába kényszerülő Jasmine szíve pedig a soulért dobog.

Tradícionális New Orleans-i jazz

Nem volt az életének olyan pillanata amikor ne lett volna tele feszültséggel,kivéve,amikor a kezébe vette a szaxofonját.Amikor zenélt ,elszabadult a lelke.A jazz segített neki lélegezni.

A történetben rengetegféle karakterrel találkozhattam.Megismerhettem péládul a népszerűnek tűnő tűnő,boldogtalan lányt,a félénk zenészt,az elégedetlen szülőt,a szerető anyát és apát,az idősödő,bölcs tanárt és a mindig rendelkezésre álló ,igaz barátot.

 A cselekményben a fájdalom,a rettegés,a csalódottság,a szerelmi szenvedés,a távolság ereje és a megbocsátás is fellelhető.Nagyon ritkán kiszámítható volt viszont ez nem általánosítom hiszen számtalanszor nem tudtam mi fog történni. Brittanynek valahogy még azt is sikerült elérnie,hogy amikor nem olvastam akkor is azon gondolkodjak ,hogy vajon,hogy érezhetnek a szereplők és,hogy én hogyan tennék hasonló helyzetben.

 Magáról a történetről még annyit ,hogy néha nem kicsit pikáns mondatok hangzottak el és néhány ilyen jellegű jelenetet is megtalálhatunk benne.Véleményem szerint ezeket kissé túlzásba vitte az író viszont valószínűleg csak én nem vagyok elég idős hozzá.

 Számomra ez a könyv azt bizonyította be,hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút ha megfelelő emberek vannak körülöttünk.A legfontosabb a boldogságunk megtalálása,amelybe beletartozik a szerető család és hogy azt csináljuk ,amit igazán élvezünk.

A könyvben szereplő zenék:

TJ kedvenc dala: https://www.youtube.com/watch?v=DtR0HLpH-pw

Jasmine kedvence: https://www.youtube.com/watch?v=0put0_a--Ng

Szeretettel:

Könyvrajongó

Parker Grantnek nincs szüksége a szemére ahhoz, hogy átlásson rajtad. Ezért alkotta meg a szabályait is: ne bánj vele máshogy csak azért, mert vak, de soha ne élj vissza a helyzettel! Ha egyszer hibázol, nincs több esélyed.

Amikor Scott Kilpatrick, a fiú, aki összetörte a szívét, újra megjelenik az életében, a lány tudja, csakis egyet tehet: olyan durván tudomást sem vesz róla, hogy fájjon. Van elég dolga így is: be akar kerülni a gimis futócsapatba, tanácsokat kell adnia fájdalmasan naiv osztálytársainak és meg kell birkóznia az élet adta újabb és újabb feladatokkal is. Ám hamar bebizonyosodik, hogy a múltja elől nem menekülhet. Ahogy többet és többet megtud arról, valójában mi történt – Scottal és az apjával is –, egyre jobban elbizonytalanodik, vajon tényleg minden az-e, aminek látszik. 
A Nem a szemeddel látsz azokra a vakfoltokra világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak, akár látók vagyunk, akár nem.

A kamaszkor legszebb könyve.

Sziasztok!

A napokban elolvastam Eric Lindstrom könyvét ,amelyről most részletesen szeretnék beszámolni.Mindig le szoktam írni a háttérszorit,hogy miért olvastam el szóval ezt most is meg szeretném tenni.Pár hete én is becsatlakoztam a szemüvegesek közé és amikor először szemüvegben bementem a könyvesboltba ,megláttam ezt a könyvet.Valamiért megfogott a cím és borító is.A tartalmát elolvasva még kíváncsibbá tett és így került a polcomra Parker ( a főszereplő lány,aki vak) története.

Az igazat megvallva az első néhány oldalon nem volt szimpatikus Parker karaktere mert nekem túlságosan negatív lánynak tűnt, ami végülis érthető az őt ért sérelmek miatt.Érdekes , hogy benne voltak a történetben a tipikus személyiségtípusok (pl.:menő,focista fiúk,jól öltözött,népszerű lányok) viszont a viselkedésük teljesen meglepett.Mit gondolnátok egy olyan lányról aki,rendkívül népszerű és csinos a suliban?A legtöbbetek arra számítana ,hogy arrongáns,rosszindulatú és lenéző lesz.Eric Lindstrom azonban abszolút nem így jeleníti meg a karaktereket hanem kedvesnek,segítőkésznek és humorosnak tűnteti fel őket.Ez az újfajta viselkedés a különböző sulis "társadalmi" csoportok részéről ,nekem nagyon tetszett.

Ne beszélj direkt hangosan!Nem vagyok süket!Meg lennél lepve, hányszor fordul elő.

A könyben Parker szabályain kívül a cselekmény is bemutatja ,hogy hogyan bánjunk a vakokkal.Elmagyarázza,hogy a vakok is ugyanúgy emberek csupán sokkal több minden van a fejükben a tájékozódást illetően.Eric nagy hangsúlyt fektetett a történetben arra,hogy a vak embereknek is lehetnek álmaik és hobbijaik.Parker esetében a futás az,amit élvez és hátrányos helyzete ellenére mindent megtesz érte.

A történet engem teljesen magával ragadott viszont annyit megjegyeznék ,hogy inkább a könyv közepe,vége felé gyorsulnak fel az események és szerintem ezeken a részeken jelenik meg a legtöbb érzelem is.Az elején azt gondoltam,hogy tudom mi lesz ennek a cselekménynek a kimenetele azonban egyáltalán semmi nem úgy alakult,ahogy gondoltam.Egyszóval, nagyon kiszámíthatatlan eseménysorról beszélünk és ezt imádtam a legjobban.Nemcsak kiszámíthatatlan hanem egyedi is a történet és rengeteg féle érzelem játszik benne szerepet.

Amit negatívumként említenék az a könyv befejezése,ami konkrétan nincs.Számomra legalábbis.A könyv elolvasása után azt éreztem,hogy nincsen befejezve és ,hogy még történnie kellene valaminek ,amely lezárja a cselekményt.Bár nagyon szép dolog történik a végén ,nekem mégsem tetszett annyira ez az úgymond "befejezetlenség".

Őszintén szólva egy elég fájdalmakkal  viszont megannyi vidámsággal teli történetnek lehettem része ,amit nagyon élveztem.Mindenkinek tiszta szívből ajánlom ,hogy legyen Parkerhez szerencséje.

Szeretettel,

Könyvrajongó

Van ​egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény. 
Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét. 
Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő. 

Mennyire fontos a győzelem? Mit érünk a csapatunk nélkül? Mit bír ki egy barátság? Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket? Backman Björnstad-sorozatának első része egészen más, mint amit a szerzőtől megszoktunk, mégis hihetetlenül ismerős. Ezt a történetet meg kellett írni. Mert nemcsak a björnstadiakról, de rólunk is szól, mégpedig húsba vágóan. Aki egyszer belépett Backman világába, az nehezen szakad el tőle.

Sziasztok!

Amint megláttam a könyvet a toplistán a borítója azonnal megtetszett,hiszen én is imádom a jégkorongot.A kommenteket elolvasva azt láttam,hogy az olvasók mind odavannak Fredrik Backman könyveiért.Őszintén, eddig még nem hallottam róla de úgy gondoltam itt az ideje ,hogy megismerjem.

A tökéletesség nem cél volt az Erdahl családban ,hanem alapvető norma.

Már az első oldalakon éreztem,hogy ez nem egy szokványos sablonsztori lesz , nem szokványos karakterekkel.A történet kicsit később indult el mint vártam de ettől függetlenül nem tartom unalmasnak vagy vontatottnak a könyv elejét sem,hiszen  itt annyi érzelmet illetve elgondolkodtató dolgot ír le,hogy az olvasó egyáltalán nem unatkozik.A legjobb ebben,hogy ezeket az emberi kapcsolatokat ,amelyeket bemutat,példákkal támasztja alá mindezt beleépítve a történetbe.Az írónak hihetetlenül jó rálátása van az élet dolgaira és még jobb,hogy ezeket szavakba is tudja önteni valami fantasztikus módon. Emellett a szereplők érzelmeit is annyira jól bemutatta, hogy az olvasónak igazán könnyű volt azonosulni az egyébként nagyon egyedi karakterekkel.

De az anyja sosem fogja elfelejteni,amit ezen a szombaton a hátsó ablakon kinézve lát:ahogy a fia a parkoló közepén áll.Életének legfontosabb napján ő a legmagányosabb fiú az egész világon.

A cselekmény egy bűntény köré épül, amelynek a körülményei nagyon kényesek, hiszen egy olyan ember követte el, aki mindenki szeret és ,aki a jégen a sikert jelenti a város számára.(Nem szoktam erőszakkal kapcsolatos könyveket olvasni azonban ez a történet mégis nagyon megfogott.) A történetet az összes szereplő szemszögéből megismerhettem, ami azért volt jó mert a cselekmény úgy lett felépítve, hogy szinte mindegyik szereplő helyzete elgondolkodtató volt. Az erőszak megtörténte után szerintem mindenki csak meredt maga elé és azon tűnődött, hogy vajon ő mi tenne az adott karakter helyében. A szereplőknek amellett, hogy el kellett dönteniük, hogy kinek hisznek, meg kellett birkózniuk a saját problémáikkal is. Ezek a problémák végig ott lebegtek a fejük fölött, azonban a bűntény következében keletkezett feszültség felerősítette ezeket a problémákat és kiélezte az ellentéteket.

A rengeteg karakter közül azonban nekem Amat volt a kedvencem nemcsak az őszintesége hanem a kitartása miatt is. Amat nem egy elkényeztetett, gazdag gyerek viszont hatalmas szíve van , rendkívül erős ,bátor és önzetlen. A karakterek közül ő volt az egyik, aki a jó utat választotta és mindent feladva, szembenézett az igazsággal.

Egy korong,két kapu,lángoló szívek.

Fent említettem,hogy több szemszögből láthatjuk a dolgokat ami remek volt viszont néha egy kicsit túl gyors volt a váltás a nézőpontok között.Ez kis apróság az egyetlen dolog ami egy picit zavart de összességében a történet,a karakterek és az alapötlet is nagyon megfogott.

A történet tehát egyszerre megrázó, érzelemdús, konfliktusokkal teli és zseniális. Ha egy igazán érdekes, komoly történetre vágysz utánozhatatlan írói stílussal, akkor mindenképp olvasd el!

Szeretettel:

Könyvrajongó

Sziasztok!

Ez a poszt egy inspirációs cikk lesz,melyből megtudhatod,hogy  miben segít és mire jó az olvasás.

Olvasni tök jó.A fejemben tévézek.

Lássuk ,hogy miért a legkirályabb hobbi az olvasás!

1.Tudást ad

2.Javítja az agyműködést

3.Csökkenti a stresszt

4.Javítja a memóriát

5.Javítja a képzelőerőt

6.Segíti a gondolkodást

7.Gyarapítja a szókincset

8.Javítja az íráskészséget

9.Segíti a kommunikációs képeeséget

10.Javítja a koncentrációs képességet

11.Hordozható szórakozás

12.Segíti abban hogy jobban aludj

13.Fejleszti a kreativitást

14.Rengeteg választási lehetőség ,hiszen számos témájú könyv közül választhatsz

15.Jobb kedvre derít

Remélem tetszett ez a néhány érdekesség!Ha igen akkor nézz körül a blogon ,hiszen a könyvkritikáktól a könyvajánlókig mindent megtalálsz!

Szeretettel:

Könyvrajongó

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.

Sziasztok!

Azt hiszem ez a könyv , egy London rajongó polcáról sem hiányozhat.Már a borítója is abszolút megfogott hiszen szerintem remekül néznek ki rajta London nevezetességeinek a sziluettjei.De milyen is a könyv belülről?

Az első dolog amit a könyvvel kapcsolatban megemlítenék hogy az egész történetben jelen van egyfajta ,,egymás iráni elfogadással" kapcsolatos nézet.Nem titok,hogy a főszereplő lány ,aki számomra hihetetlenül szimpatikus volt,fekete illetve afro haja van.Rengeteg dolgot elmesél az érzéseivel kapcsolatban és próbálja az olvasókat arra ösztönözni,hogy ne legyenek rasszisták tehát ne a bőrszínük alapján ítéljenek meg embereket.

A szereplők igazán karakteresek voltak és nagyon ki volt találva a személyiségük és az imidzsük. Például Emmeline tipikusan ami a szívemen a számon lány és próbálja Sunnyt is erre ösztökélni több és kevesebb sikerrel,hiszen Sunny nagyon konfliktuskerülő ,bátortalan és rengetegszer ő kér bocsánatot és ő hiszi bűnösnek magát mások hibája miatt is.A Godard-fiúk természetesen vitték a prímet és az én szívembe is belopták magukat legfőképp Jean-Luc.A másik Godard fiú ,Vic karaktere azonban nekem egy kicsit Leiner Laura könyvének a Bábelnek a Szaszájára emlékeztetett.

A történet szerintem igazán kalandos és egy kicsit szürreális volt azonban az elején kissé vontatottnak találtam, de amint megjelentek a Godard-fiúk elindult a történet is.Az egész éjszakás rohanás nagyon sokszínű volt tele izgalmakkal ,komoly és vicces jelenetekkel egyaránt.

                                                                             Crystal palace,London

Ami azonban még különlegesebbé tette a könyvet azok a rövid leírások voltak London részeiről,tehát még tanulni is lehetett belőle.

Egy dolog volt a könyvvel kapcsolatban ami viszont nagyon zavart.Tudnotok kell ,hogy a Godard-fiúk franciák és emiatt rengeteg francia mondat hangzik el a történetben.Ezeknek a jelentésüket azonban nem tudod megfejteni ,hacsak nem tudsz franciául, mert nincs lábjegyzet.Szóval ennek a hiánya engem az egész történet alatt nagyon zavart.

Ez lett volna az a néhány gondolat a könyvről amit meg szerettem volna osztani veletek.

Remélem tetszett!

Szeretettel:

Könyvrajongó

Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers. 
Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat. 

Sziasztok!

Itt a nyár és gondoltam itt az ideje ,hogy egy igazán nyárias könyvet újraolvassak.Most pedig jöjjenek a tapasztalataim és érzéseim a könyvvel kapcsolatban!Fogadjátok szeretettel!

Leiner Laura írásai mindig is elkápráztattak és azt kell mondjam,hogy most sem csalódtam az írónőben.Immáron másodjára "éltem át" ezt a nagyszerű fesztivált az ötösfogattal.

Mint minden Leiner Laura könyvnél itt is meg kell említenem az írónőnek azt a különleges tehetségét miszerint azt tudja éreztetni az olvasóval,hogy ő is tagja ennek a remek társaságnak.A karakterek közül Abdul és Napsi kicsit szokványos karakterek voltak azonban Hipó és Szasza teljesen más volt.Nos, Hipó karakterét nem részletezem.Melyik könyvben bukkan fel ilyen személy még mint Hipó?Szaszában pedig az volt a legjobb hogy amellett hogy ő a helyi menő csávó hatalmas szíve van és minden helyzetben kiáll a barátaiért.

Úgy érzem a könyv hangulatáról mindenképp szót kell ejtenem.A Zsófi szemszögéből bemutatott leíró részek adták meg igazán a fesztivál hangulatát, ugyanis azzal hogy Laura leírta az éppen arra járó emberek tevékenységeit nem lett unalmas vagy monoton a könyv.

Spoiler nélkül a történetet csak ajánlani tudom azoknak akik még nem olvasták a könyvet hiszen Laura úgy vezeti a cselekményt ,hogy azt gondolnánk tudjuk mi lesz a könyv vége pedig nagyon nem.A történet oly módon lett a végére megcsavarva ,hogy egyáltalán nem számítottam rá,viszont hozzáteszem,hogy ennél cukibb,aranyosabb és meghatóbb befejezése nem is lehetett volna.Továbbá azért éreztem a cselekményt magaménak igazán mert velem is megtörtént egy hasonló eset és így még inkább át tudtam érezni a dolgokat,bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Nagyon sok szeretettel ajánlom Nektek ezt az igazán hangulatos nyári olvasmányt.

Szeretettel:

Könyvrajongó

Budapest, ​1896. 
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Fábián Janka sikerkönyve után egy újabb történelmi regényt vettem a kezembe.A heteken keresztül toplistákon levő Böszörményi Gyula könyvre esett a választásom , melyet egyáltalán nem bántam meg.

Az író stílusa már az első lapokon megfogott.Elbűvölt gyönyörű hasonlataival,táj és -személyleírásaival.Nagyon tetszett ,hogy a karakterek nem voltak hétköznapiak és a személyiségük illetve viselkedésük remekül ki volt találva.A kedvenc karakterem természetesen a rideg, azonban a maga módján kedves Ambrózy báró lett.

A könyv különlegessége a cselekmény volt ugyanis egy nem szokványos történetről beszélünk.A cselekmény minden apró részlete ki volt találva és el volt tervezve.Újabb és újabb nyomokra lel a mesterdetektív amely rendkívül izgalmassá teszi a történetet.Gyula bácsi tökéletesen tudja ,hogyan fokozza az izgalmakat és ráveszi az olvasót ,hogy találgasson ,gondolkozzon és összefüggéseket találjon a történet egy-egy akár nagyon apró részletében is.

A másik dolog ami megfogott az a korhű leírás.A könyv minden pontján érezhető ,hogy az író tájékozott és képben van a történelmi korral és az akkori nyelvjárással.Nagyon sok ismeretlen szó illetve régi,szinte csak akkor használt , szleng van a könyvben amely bővíti a szókincsedet így elősegítve az új szavak megismerését.Ezeknek a szavaknak nem kell külön utánanézned hisz a lap alján megtalálható az összes ismeretlen szó  és ismeretlenebb személy amit tudnod kell a a mondat vagy esetleg a történet megértéséhez.

Én személy szerint nagyon örültem,hogy részese lehettem ennek az izgalmas nyomozásnak aminek a könyv befejeztével természetesen nem értem a végére,de izgatottan várom a következő részt.

Jó olvasást!

Szeretettel,Könyvrajongó

Ha nem emlékszel rá, mi történt, hogyan tudhatnád, hogy nem vagy bűnös? 
A tizennyolc éves Jill arra ébred, hogy begipszelve fekszik a kórházban, és semmire nem emlékszik az elmúlt hat hétből. 
Csak annyit tud, amennyit elmondtak neki: egy olaszországi tanulmányi kirándulás során súlyos baleset érte, repülőgéppel szállították haza, és intenzív kezelésre van szüksége. Meg egy ügyvédre. 
Merthogy a baleset nem biztos, hogy baleset volt.

Sziasztok!

Mostanában a legtöbb könyvkritikámat szerelmi történetekről írtam.Úgy gondoltam,hogy ez a könyv lehetővé teszi,hogy egy kicsit más témáról olvassak és írjak.

Jill története nagyon izgalmas volt számomra.Rengeteget gondolkodtam azon,hogy vajon ha ez az egész velem történik meg mit tettem/tehettem volna.A lány körül hatalmas felfordulás kerekedik ,mindenki mást mond és mindenki mást hisz.Egyszóval hihetelen nagy a zűrzavar.Mivel alig tudtam valamit a balesetről ezért csak olvastam és olvastam és ahogy haladtam előre néhány új információt mindig megtudtam.Emiatt volt várakozással teli és eseménydús a könyv.A történetre nagyon jellemző a bizonytalanság.Nem tudjuk,hogy egyes történések emlékek vagy csak emlékeknek hisszük őket.Ezek a kellékei annak,hogy az író rávegye az olvasót,hogy ne tegye le a könyvet.Eileennek szerintem ez sikerült is.Váratlan fordulatok,sokkoló tények és időről időre új információk.

A könyv nagyon jó ábrázolja azt is ,hogy bajban jövünk rá,hogy kik azok az emberek akik teljes szívükből szeretnek.Gyógyulása alatt Jill is rájön,hogy kik azok az emberek akik törődnek vele és támogatják.

A karakterek szerintem nem voltak annyira eredetiek mint például az Amikor összeütköztünk Vivije de szerethetőek voltak.Jill az okos könyvmoly lány,Simone a szexi és nyitott legjobb barátnő,Anna a vagány csaj,Jill édesanyja aki remekül alakította az aggódó,udvarias anyukát és az újranősült gazdag apuka.Dr.Weeks a segítőkész orvos és Evan Stanley az elegáns ügyvéd.Ezek a típusuk majdnem az összes könyvben megtalálhatóak de ez engem nem zavart különösebben mivel a történet eltereli a figyelmet ezekről az apróságokról.

Ha szeretitek az izgalommal teli várakozást akkor mindenképpen olvassátok el ezt a könyvet!

Jó olvasást!

Könyvrajongó

Sziasztok!

Régi nagy álmom teljesült a napokban hiszen lehetőségem nyílt találkozni Leiner Laurával.Nagyon régóta vártam arra,hogy valahol a városom környékén dedikáljon és ez nemrég megtörtént.Ebben a posztban tehát a tapasztalatimat és élményeimet szeretném nektek elmesélni a dedikálással kapcsolatban.

Számítottam rá,hogy rengetegen lesznek mert Laura (vagy a segítői) minden dedikálást dokumentálnak akár az Instagrammon akár Facebookon.A dedikálás ahova én is elmentem 14:00-kor kezdődött de én már 13:00-ra odamentem.Illetve odamentünk hiszen két lelkes  LL rajongó barátnőm is velem jött.Nagyon izgatottak voltunk,hiszen ez volt mindhármunknak az első találkozás az írónővel.

A sor idővel hatalmas lett és azt gondoltam volna ,hogy unalmas lesz a várakozás.Tévedtem.Hihetetlen volt látni,hogy mennyien szereik Laurát és a könyveit.Mindenki ugyanarra várt,mindenki izgatott volt és mindenkinek a kezében ott volt a kedvenc könyve Laurától.Nagyon kellemes volt a légkör és emiatt számomra a várakozás is hozzátartozik az élményhez.

Háromnegyed óra sorbaállás után (ami szerintem nem is volt annyira sok) végre teljesült a vágyunk.Laura nagyon kedves,mosolygós és közvetlen volt velünk.Dedikálta a könyvünket és természetesen fotót is készíthettünk vele.Elképesztő volt látni Bexi,Nagy Márk,Szasza és a jobbnál jobb karakterek megalkotóját.

Remek élményben volt részem és sosem fogom elfelejteni az első találkozásomat Laurával.

Szeretettel:

Könyvrajongó