Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 
Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

Sziasztok!

A legújabb könyvélményem A szív ritmusa című történet volt.A zene és azon belül a jazz szerelmeseként nem volt kérdés ,hogy ennek a könyvnek a polcomon van-e a helye vagy sem.A csodaszép borító mellett a költői azonban elgondolkodtató fülszöveg is megfogott.

Nem veszítheted el a zenédet,hiszen Te magad vagy a zene.

Ezt a fájdalmakkal ,szenvedéssel teli történetet a két főszereplő Elliott Adams és Jasmine Greene szemszögéből követhetjük végig.Mindkét fiatal életének legnehezebb időszakáról olvashatunk illetve arról,hogy hogyan küzdenek meg a félelmeikkel és hogy találják meg önmagukat.A boldogságuk megtalálásáig egy igazán hosszú és rögös út vezet viszont ezalatt az idő alatt jönnek rá,hogy kik azok az emberek ,akik mindig mellettük állnak.A legnagyobb lelki támogatást természetesen a zenén keresztül kapják.Eliott a jazz szerelmese,a popszakmába kényszerülő Jasmine szíve pedig a soulért dobog.

Tradícionális New Orleans-i jazz

Nem volt az életének olyan pillanata amikor ne lett volna tele feszültséggel,kivéve,amikor a kezébe vette a szaxofonját.Amikor zenélt ,elszabadult a lelke.A jazz segített neki lélegezni.

A történetben rengetegféle karakterrel találkozhattam.Megismerhettem péládul a népszerűnek tűnő tűnő,boldogtalan lányt,a félénk zenészt,az elégedetlen szülőt,a szerető anyát és apát,az idősödő,bölcs tanárt és a mindig rendelkezésre álló ,igaz barátot.

 A cselekményben a fájdalom,a rettegés,a csalódottság,a szerelmi szenvedés,a távolság ereje és a megbocsátás is fellelhető.Nagyon ritkán kiszámítható volt viszont ez nem általánosítom hiszen számtalanszor nem tudtam mi fog történni. Brittanynek valahogy még azt is sikerült elérnie,hogy amikor nem olvastam akkor is azon gondolkodjak ,hogy vajon,hogy érezhetnek a szereplők és,hogy én hogyan tennék hasonló helyzetben.

 Magáról a történetről még annyit ,hogy néha nem kicsit pikáns mondatok hangzottak el és néhány ilyen jellegű jelenetet is megtalálhatunk benne.Véleményem szerint ezeket kissé túlzásba vitte az író viszont valószínűleg csak én nem vagyok elég idős hozzá.

 Számomra ez a könyv azt bizonyította be,hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút ha megfelelő emberek vannak körülöttünk.A legfontosabb a boldogságunk megtalálása,amelybe beletartozik a szerető család és hogy azt csináljuk ,amit igazán élvezünk.

A könyvben szereplő zenék:

TJ kedvenc dala: https://www.youtube.com/watch?v=DtR0HLpH-pw

Jasmine kedvence: https://www.youtube.com/watch?v=0put0_a--Ng

Szeretettel:

Könyvrajongó