Parker Grantnek nincs szüksége a szemére ahhoz, hogy átlásson rajtad. Ezért alkotta meg a szabályait is: ne bánj vele máshogy csak azért, mert vak, de soha ne élj vissza a helyzettel! Ha egyszer hibázol, nincs több esélyed.

Amikor Scott Kilpatrick, a fiú, aki összetörte a szívét, újra megjelenik az életében, a lány tudja, csakis egyet tehet: olyan durván tudomást sem vesz róla, hogy fájjon. Van elég dolga így is: be akar kerülni a gimis futócsapatba, tanácsokat kell adnia fájdalmasan naiv osztálytársainak és meg kell birkóznia az élet adta újabb és újabb feladatokkal is. Ám hamar bebizonyosodik, hogy a múltja elől nem menekülhet. Ahogy többet és többet megtud arról, valójában mi történt – Scottal és az apjával is –, egyre jobban elbizonytalanodik, vajon tényleg minden az-e, aminek látszik. 
A Nem a szemeddel látsz azokra a vakfoltokra világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak, akár látók vagyunk, akár nem.

A kamaszkor legszebb könyve.

Sziasztok!

A napokban elolvastam Eric Lindstrom könyvét ,amelyről most részletesen szeretnék beszámolni.Mindig le szoktam írni a háttérszorit,hogy miért olvastam el szóval ezt most is meg szeretném tenni.Pár hete én is becsatlakoztam a szemüvegesek közé és amikor először szemüvegben bementem a könyvesboltba ,megláttam ezt a könyvet.Valamiért megfogott a cím és borító is.A tartalmát elolvasva még kíváncsibbá tett és így került a polcomra Parker ( a főszereplő lány,aki vak) története.

Az igazat megvallva az első néhány oldalon nem volt szimpatikus Parker karaktere mert nekem túlságosan negatív lánynak tűnt, ami végülis érthető az őt ért sérelmek miatt.Érdekes , hogy benne voltak a történetben a tipikus személyiségtípusok (pl.:menő,focista fiúk,jól öltözött,népszerű lányok) viszont a viselkedésük teljesen meglepett.Mit gondolnátok egy olyan lányról aki,rendkívül népszerű és csinos a suliban?A legtöbbetek arra számítana ,hogy arrongáns,rosszindulatú és lenéző lesz.Eric Lindstrom azonban abszolút nem így jeleníti meg a karaktereket hanem kedvesnek,segítőkésznek és humorosnak tűnteti fel őket.Ez az újfajta viselkedés a különböző sulis "társadalmi" csoportok részéről ,nekem nagyon tetszett.

Ne beszélj direkt hangosan!Nem vagyok süket!Meg lennél lepve, hányszor fordul elő.

A könyben Parker szabályain kívül a cselekmény is bemutatja ,hogy hogyan bánjunk a vakokkal.Elmagyarázza,hogy a vakok is ugyanúgy emberek csupán sokkal több minden van a fejükben a tájékozódást illetően.Eric nagy hangsúlyt fektetett a történetben arra,hogy a vak embereknek is lehetnek álmaik és hobbijaik.Parker esetében a futás az,amit élvez és hátrányos helyzete ellenére mindent megtesz érte.

A történet engem teljesen magával ragadott viszont annyit megjegyeznék ,hogy inkább a könyv közepe,vége felé gyorsulnak fel az események és szerintem ezeken a részeken jelenik meg a legtöbb érzelem is.Az elején azt gondoltam,hogy tudom mi lesz ennek a cselekménynek a kimenetele azonban egyáltalán semmi nem úgy alakult,ahogy gondoltam.Egyszóval, nagyon kiszámíthatatlan eseménysorról beszélünk és ezt imádtam a legjobban.Nemcsak kiszámíthatatlan hanem egyedi is a történet és rengeteg féle érzelem játszik benne szerepet.

Amit negatívumként említenék az a könyv befejezése,ami konkrétan nincs.Számomra legalábbis.A könyv elolvasása után azt éreztem,hogy nincsen befejezve és ,hogy még történnie kellene valaminek ,amely lezárja a cselekményt.Bár nagyon szép dolog történik a végén ,nekem mégsem tetszett annyira ez az úgymond "befejezetlenség".

Őszintén szólva egy elég fájdalmakkal  viszont megannyi vidámsággal teli történetnek lehettem része ,amit nagyon élveztem.Mindenkinek tiszta szívből ajánlom ,hogy legyen Parkerhez szerencséje.

Szeretettel,

Könyvrajongó