Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. 
Egy hely, melyet soha nem feledsz. 
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. 
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. 
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? 
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. 
Csönge – a szerelem szava.

Sziasztok!

Számos molynál láttam,hogy ezt a könyvet olvassák és a pozitív visszajelzések láttán én is belekezdtem.

Egy csodaszép, fájdalmakkal és akadályokkal teli szerelmi történetnek lehettem a részese,melyben annyi nehéz döntés volt ,hogy én magam is elgondolkodtam.Beleképzeltem magam mindkét fél helyzetébe és eltűnődtem,hogy vajon mit tennék a helyükben.Maga a cselekmény nagyon felkavaró volt és kilátástalan helyzetek tömkelegével találták szembe magukat a szerelmesek.Nagy szerepet kapott a féltékenység is,ami szerintem még néhány olvasóra is kihatással volt/lesz.Számos könyvvel és eseménnyel találkoztam már,amelyben bonyolult volt a cselekmény,de ilyennel még soha.

De nem ízlik neki az étel,ha nem veled eheti,túl hangos a zene,ha nem táncolhat Veled rá,és hideg a legmelegebb paplan is,ha nem Te fekszel mellette.

                                                                            Csönge,Vas megye

Zakály Viktória stílusa engem abszolút megfogott mert a hasonlataival remekül tudta érzékeltetni például a fájdalmat és annak mértékét illetve ugyanígy a boldogságot is.Minden egyes jelenetet választékosan,szépen fogalmazott meg és néha olyan érdekes kérdéseket tett föl a szereplőkön keresztül,ami az olvasót is elgondolkodtatta.A másik dolog ,hogy csak a mellékszereplőknek voltak nevei,a két főszereplőnek nem.Az írónő csak lány,fiú,nő és férfiként emlegette őket.Ez bár picit furcsa volt de egész ötletes és egyedi.

- Szívritmuszavarom van - mondtam alig hallhatóan a hatalmas vállaidnak.

A karakterek nagyon rokonszenvesek voltak,főleg a főszereplő lány barátnői ,akik még sok év után is ott voltak a barátnőjük mellett és segítettek rajta.A rengeteg fájdalom és megpróbáltatás mellett a könyvben számos megható gesztus is volt például az imént említett igaz barátságok és a szép,őszinte tanár-diák kapcsolat is megmutatkozott.

Azonban egy dolog volt a könyvvel kapcsolatban,amit nem tudom,hogy negatívumként említsek-e avagy ne.A történet olvasása után mindig sokat gondolkodtam és nem lett tőle jó kedvem.Persze ez nem egy vicces történet ,inkább kissé depressziós és tragikus viszont ennek ellenére tele van szép jelenetekkel.Szóval ha valaki egy romantikus komédiára vágyik,akkor nem ez a megfelelő könyv de nekem nagyon tetszett!

Szerintem mindenképp érdemes néha szomorúbb történeteket is olvasni és Viki stílusát megismerni mert nagyon egyedi!

Szeretettel,

Könyvrajongó