Sepp Weinbach, azaz becsületes nevén Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiú a harmincas években tanulni megy Németországba, és a boldogulás reménye, illetve egy szerelem ott is marasztalja. A fiatalember, aki hisz a náci propaganda hangzatos ígéreteinek, belép a Wehrmachtba. Francia tolmácsként ott van a Párizsba bevonuló német tisztek között is. A francia fővárosban beleszeret szállásadója lányába, a dacos és büszke Cécile-be, ám szerelmük nem teljesedhet be, mert Seppet átvezényelik a keleti frontra, ahol aztán megjárja a sztálingrádi csata poklát. A háború maradandó sérüléseket hagy a testén és a lelkén egyaránt, de legalább életben marad. Már úgy tűnik, hogy végre megleli a nyugalmat és békét bajorországi kis szőlőbirtokán, amikor egy napon felkeresi egy hivatalnok azzal a hírrel, hogy Cécile-nek a háború alatt gyermeke született, akinek állítólag ő az apja. A kislányt azonban mint törvénytelen, német gyereket árvaházba adták. Sepp meghozza élete talán legnehezebb döntését: örökbe fogadja a kis árvát. Ő Rose, a különleges, türkizkék szemű, vadóc, de szeretetre éhes kislány.
Fábián Janka sok szálon futó, szerteágazó, fordulatos családregényében a második világháború alatti és utáni Európa ellentmondásos, drámai történelmét idézi meg. A boldogság kék madarát kergető, esendő, mégis tiszteletre és szeretetre méltó hősei arra tanítanak, hogy mindig újra lehet és újra kell kezdeni az életet, és sosem szabad feladni.
Sziasztok!
Ahogyan a poszt címéből is láthattátok, ma Fábián Janka egyik regényéről ( azaz kettőről :) ) fogok írni. Jankától ez már a sokadik könyvem volt, úgyhogy a zseniális írói stílus nem okozott meglepetést. :)
A Moly.hu-n az olvasók többsége természetesen imádta a történetet, azonban voltak olyanok is,akiknek nem feltétlenül tetszett,amelynek fő oka a főszereplő lány, Rose volt.
Részben meg tudom érteni ezt az álláspontot, hiszen Rose nekem sem volt szimpatikus, az életvitelével pedig egyáltalán nem tudtam azonosulni. Kissé úgy éreztem, hogy lépten-nyomon mindenkivel viszonyt folytat, rengetegszer meggondolatlanul.A zűrös szerelmi élete és családi háttere nagyon megnehezítette számára a nyugodt, kiegyensúlyozott életmódot illetve nem volt egy biztos pont sem az életében,például egy személy akihez bármikor fordulhatott volna. Emiatt szörnyen sajnáltam őt hiszen az összes megpróbáltatást és nehéz döntést egyedül kell meghoznia és talán pont ezért volt kapcsolatban ennyi férfival mert azt szerette volna, ha valaki szereti és törődik vele.
párizsi nők
Rose-zal ellentétben Sepp-et igazán megkedveltem, ezért sajnáltam, hogy nem volt benne túl sokáig a történetben.A francia nő című részben pedig természetesen a mosolygós és végtelenül kedves főbérlő, Guszti néni volt a kedvencem, méghozzá azért mert ő sokkal több volt Rose-nak mint egy főbérlő és nála éreztem először azt, hogy a személyében a lány az egyik bizalmasára talált.
Sokak szerint A francia nő nem volt annyira eseménydús mint A német lány azonban szerintem mindkét történet kellően mozgalmas volt. Külön tetszett, hogy a különböző országok közti ingázással Janka mindenhol be tudta mutatni a politikai helyzetet és a történelmi eseményeket. Ezen kívül nagyon örültem,hogy az írónő beleszőtte a történetbe a művészeteket például a klasszikus zenét és a fotózást. Számos érdekes dolgot leírt arról,hogy abban a korban milyen volt fotósnak lenni illetve miket és hogyan használtak a fényképezéshez.
Úgy gondolom, hogy ezzel a könyvvel Fábián Janka sokadszorra is maradandót alkotott!
Tiszta szívből ajánlom Mindenkinek!
Kellemes vasárnapot kíván :
Könyvrajongó
Bookstagram oldalam: https://www.instagram.com/konyvrajongo/
