Caroline egy baleset után minden emlékétől megfosztva ébred fel egy párizsi kórházban. Emlékei csak lassan és töredezetten térnek vissza.
Miközben igyekszik összerakni élete képkockáit, talál egy köteg levelet a szekrénye mögött, amelyet egy Céline nevű nő írt Párizs német megszállása alatt. Az édesapja virágboltjában dolgozó, egy szem kislányát nevelő Céline-t egy kegyetlen német tiszt zsarolta zsidó származásával. Hogy megvédje szeretteit, Céline veszélyes játszmába kezdett.
Caroline a levelek olvasgatása során döbben rá, milyen szörnyű titkokat rejt a múltja és a lakás, amely ugyan különböző időben, de mindkét nőnek otthona volt.
A megható történet a két nő életének összefonódásán keresztül mesél az emberi áldozatvállalásról, az anyai szeretetről és arról, hogy milyen bonyolultak a szív útjai. 

Sziasztok!

A mai posztban egy olyan könyvről szeretnék írni, amelyet már nagyon régóta kinéztem magamnak, később megvettem és mostanra el is olvastam. A könyvet Sarah Jio írta, aki nemcsak egy sokoldalú bestselleríró, hanem újságíró és fitneszblogger is.

Véleményem a könyvről

A könyvnek már az eleje megfogott hiszen rögtön az első lapokon éreztem, hogy ez egy nagyon különleges történet lesz. Nem tévedtem. Őszintén szólva, minden megvolt benne, amit egy jó könyvtől elvár az olvasó. A cselekmény, ami egyébként a jelenben és a múltban játszódik, rendkívül sokszínű volt, mivel olvashattam benne az önfelfedezésről, a nehéz idők túléléséről, az újrakezdésről, szerelemről és a szeretet mindent leküzdő erejéről.

- Szerelmem - folytatja - ,mindent meg fogok adni neked, amire csak vágysz. Párizs összes virágát megkapod tőlem, ha szeretnéd.

A két idősíkon egy-egy főszereplő szemszögéből láthattam a történéseket. Az egyik főszereplő egy Caroline nevű, Párizsban élő nő volt, aki egy baleset miatt elvesztette az emlékezetét. Caroline múltját teljes homály fedte és a cselekmény előrehaladtával egyre több dolgot tudott meg magáról, viszont az emlékei csak a történet végén jöttek vissza. Amellett, hogy a nő múltja nagyon kíváncsivá tett, szerintem rajtam kívül még sok olvasót elgondolkodtatott Caroline helyzete. Úgy lépett ki a kórház ajtaján, hogy semmit nem tudott magáról így az elkövetkezendő hetekben arra próbált rájönni, hogy ki is ő valójában. Véleményem szerint ez az útkeresés rendkívül inspiráló lehet azoknak az olvasóknak, akik szintén a helyüket keresik a világban. Ahogy Caroline a baleset előtti életéről egyre több dolgot megtudott, rengeteg kérdés fogalmazódott meg benne és elkezdte teljesen más szemszögből látni az életét. A baleset nyilván szörnyű volt, azonban segített Carolinenak abban, hogy átértékelje az életét, másképp lássa a dolgokat és megváltozzon.Ezzel kapcsolatban volt is egy mondat, amely ezt az egészet összefoglalta:

- Talán néha a legrosszabb dolgoknak kell megtörténniük, hogy a bennünk levő jó napvilágra kerüljön.

A könyvben a kedvenc helyem természetesen a Bistro Jeanty volt, ahova Caroline mindig járt. A részletes leírásoknak köszönhetően abszolút láttam magam előtt a hangulatos kis éttermet és később,amikor rákerestem az inerneten, meglepődve szembesültem a ténnyel miszerint a Bistro Jeanty tényleg létezik.

Caroline törzshelye, a Bistro Jeanty Párizsban

A másik főszereplő egy Céline nevű fiatal özvegy nő, aki a nácik által megszállt Párizsban él. A könyv elolvasásával a német megszállásról, az akkor érvényben lévő rendszerről, az emberek mentalitásáról,érzéseiről és az akkori helyzethez való hozzáállásáról is számos új információt tudtam meg. Céline szívszorító, megindító története engem nagyon megérintett, végig szörnyen aggódtam érte és a családjáért. Céline karakterét egyébként  roppant mód megkedveltem, hiszen amellett, hogy kedves, gondoskodó és jólelkű volt, bármire képes volt a szeretteiért és bármit megtett volna azért, hogy őket biztonságban tudja. Sajnos később egy kilátástalan élethelyzet alkalmával ezt be is kellett bizonyítania

 Párizs megszállása

- Nekem ahhoz, hogy valakivel komolyabbra fordulhasson a dolog, kell hogy szeresse a jazzt.

Ahogy fentebb is említettem, leginkább az tetszett a történetben, hogy a sokrétűsége révén megannyi érzelmet kiváltott belőlem olvasás közben. A könyv megtanította, hogy a legreménytelenebb helyzetből is van kiút, ha az ember elég erős és kitartó. A történeten keresztül rengeteg hasznos tanácsot kapott az olvasó a leginkább embert próbáló időszakok átvészelésével kapcsolatban. Így tehát a könyv egy remek olvasmányélmény mellett még adott valami pluszt is az olvasónak.

Én ezzel a könyvvel új kedvencet avattam, jó szívvel ajánlom nektek is!

Jó olvasást kívánok! :)

Könyvrajongó

Még több könyves tartalomért kövess Instagrammon is, ahol @konyvrajongo néven megtalálsz!